Goblinom és én

Bánfalvi Samunak

Ági néni hiába tépi száját: 

ebédszünetben enni kell, 

nem focizni az udvaron, 

de az udvar a miénk, amióta 

hatháromra vertük a kettőbét. 

Ági néni ne mondja meg, mikor 

használjuk, és mikor nem.

Bendéékkel találtunk egy 

lyukas dekket sulikör közben, 

és Bende mesélte, hogy 

a Takarító Tibi hagyhatta itt, és 

faterja szerint, amit ő hagy itt, 

nem szabad elszívnunk.

Anyámék százszor elmondták, 

ne hallgassak Bende faterjára, 

elszívtuk, napokig fájt a tüdőnk.

Takarító Tibi nagyon szőrös, 

de megkopaszodott, 

van a nyakán egy tetoválás 

angolul, érteni nem értettük, 

valamelyikünk már folyékonyan 

olvasott, ő úgy ejtette, ahogy 

ott írták, mi ejtettük, ahogy ő ejti: 

Can your pussy do the dog?

Mondogattuk egymásnak, aztán 

mondogattuk lányoknak, Takarító 

Tibitől tudjuk, hogy ezt lányoknak 

nem szabad mondani.

Ettől kezdve Takarító Tibi a vállán 

cipelt minket, de hogy a lányok 

mitől mások, nem mondta el nekünk. 

Aki rákérdezett, kinevette.

Valamelyik ebédszünetben

a foci helyett mutatott nekünk 

egy videót az alagsorban. 

Arany nadrágban, egy félmeztelen 

goblin vette szájába a mikrofont, 

és megtanította nekünk, hogy 

a c-t k-nak, az s-t sz-nek kell ejteni.

Innentől kezdve vállamon ült 

ez a goblin, a focinak többé 

nem volt hatalma felettem.

Verjen szarrá botokkal a kettőbé, 

mondják, hogy a pálya az övék,

fejemet eltalálhatják, de a goblinomat 

többé nem ütik le vállamról.

Onnan meséli, hogy Takarító Tibinek 

miért tragédia a megkopaszodás, 

hogy a haj az, ami elválaszt egy 

punkot a nácitól, 

a psychobillyt a folk-metáltól, 

és biztosan hiányoznak neki 

a régi idők, amikor a bőrfejűek 

tövestül tépték vállig érő haját.

Mesélt nekem a lyukas dekkekről is, 

ő látta a lyukon keresztül a megváltót, 

96 szeme volt, mint valami rovarnak, 

mondta, és én arra gondoltam, hogy

akinek 96 szeme van, az észreveszi,

bárhonnan is jön bottal a kettőbé.

Elárulta a fiúk és a lányok 

közti különbséget, és én 

továbbadtam Borinak. 

Eleinte nem értette, de a focikapu 

árnyékában megmutattam neki, 

és ő megmutatta nekem.

Ó, goblinom, ha te sose 

hajolsz dekkeink fölé, 

ha nem pendíted meg bennünk basszusod, 

ha nem tépi Bori vállig érő hajam 

a félelmétől, a félelmemtől,

ha csak Ági néni lenne, 

meg ahogy mondja, egyem 

meg az ebédet, mert 

a Puskás Öcsi is megette.

Vida Boldizsár 2003-ban született, budapesti lakos, idáig az Új Bekezdés, a KULTer.hu és az ÚjNautilus online folyóiratokban publikált, az f21.hu első alkalommal kiírt verspályázatának negyedik helyezettje.

‍