.svg)
.jpeg)
herceg a központból időnként
kivándorol krónikám
nem írok le csak perceket
tényekből a kolónián
mérd össze őket a múlttal
és ha számlálod, tavaly
óta mi minden változott
készül a kérdés: mi volt a baj??
betonteremben dolgoztam
helyi gyártmányú szögek
görbültek mint hajgumik
padlón kiegyenesedett
bármelyik ha ujjammal
tartottam és rá a kő –
kalapáltam. húszból hat
végül is beverhető
létrát rendel megfizeti
aztán leszakad a fok
más fát keres kikérdezi
a mestert hogyan lenne jobb
odatenném ha ő csinálta
másszon fel rajta zsákosan –
cipészműhely tulajának
lábán más cipője van?
falu közepén forrásvízbe
mossák a lábtörlőt cipőt
habosra kiszappanozzák
s mesélik: még ezelőtt
pisztrángosok voltak lennebb
azóta kidöglött a hal
uram, ki tudja hogy lesz tovább?
herceg, vajon mi volt a baj?
találsz fokhagymát kínából
lengyel harmadosztályú csokit
szilvát ha akarsz kilométert
30-at menj a városig
ide nem hoznak kérésre se
az árus morog: ne zavarj
most számolja az aznapit
herceg, vajon mi volt a baj?
turistabuszok özönlenek
folyton más ország más mese
soványak mind a helybeliek
„termelés nincsen semmi se”
eladják amit öregapáik
fejükre összehordtanak
míg tévéznek ablak alatt
elfolyik mind a nyersanyag
harangok zúgnak ünnepnaponta
a hiendőt mind elhiszik
miközben lábuk alól az erdőt
kamionok kiviszik
kultúr-vendégház: nincs nyomása
a víznek egyetlen eső
torenciálisan kimos – ha
nincsen fa, a víz földnyeső
stoppoltam. a három sofőrből
három panaszkodott nekem
milyen nehéz itt az élet –
valamit hogy jobb legyen
válaszoltam, ezt akarok
kihozni az élhetőt.
a javítást hercegem
miért ne magunkon legelőbb?
kit érdekel mondta az egyik
a világ sorsa ha meghalok
addig élvezzem ki magam
legalább míg ittvagyok
– csak egy világ van, nincsen másik
hol leszel? van aki megmondaná?
azt hiszed meglóghatsz innen?
ha elpatkolsz is, kérdem, hová?
az a rossz hír és a jó is
innen eltűnni nem lehet
ami van csak azt folytatom
ha más alakban is, itt leszek
amit hagytam magam után
az továbbra is enyém
kérdéseimet a halál
sem oldhatja meg csak én
városban omló épületek
disznó legelt az udvaron
régi palotákra kiírták
a telefonszámot: eladom
két nagyáruháza mellett
a börtön volt a fő munkahely
a mentalitás szívhez szólón:
menj tovább hogy elviselj
szép jövőből a kamaszok
technosan felszerelt malaszt
minden este függetlenedtek
és üvöltötték ugyanazt
másnap a buszon a kocsmás
röhögött: „nagy volt a ricsaj”
tízezerre adott el tegnap
herceg, vajon mi volt a baj?
és bár fogalmak szemétdombján
teljes erőből jót akarsz
ne nevezd magad erényesnek
amíg a tiszta vízbe szarsz
találhatsz valami jobbat ennél
ha másfelé fordul az igény
kutass érte még mielőtt
kifogy fejedből az oxigén
a világegyetem lehet
hogy végtelen s a kegyelem –
a földi négyzetméterek
nem lesznek azok sosem
teli hűtők korszaka
lejárt már az egyre több
nem folytatható – keress
kielégülést más helyen
afrikában a kadmium
bányákban egy marék rizsért
gépen az információ
mások hátán mennyit ért?!
minden vásárolt cikk mögött
ha cédulák is vallanak
ázsiai nyomornegyed
vagy gyárhoz épült fémbarakk
gondolod hogy hétmilliárd
kemikális tisztaság
nem elég kilúgozni a
tenger felfordult ritmusát?
míg kagylódat súrolod
és a kerted öntözöd
gondolod a tájfunhullákhoz
földrengéstetemhez nincs közöd?
herceg! végül is erdőre mentem
nekem elég volt ez az út
a betonteremben lefeküdtem
és felejtettem a falut
reggeltől estig süfütöltem
énekeltem rá ez volt a hab
nem kezdhetek mások helyett
kiléptem jól magamat
volt katángom heverészni
nyári délután szünetén
kora reggel az üvegen
átsütött reám a fény
rajzomért amint kezemből lett
otthagytam az ételem
víz és egy falás elég volt
más nem kellett semmi sem
tudok listát ingyenekről
nem kedvem a leltározás
ami magától terem és
nem kell hozzá fáradás
öröm ahogy mozdul a lábad
öröm amint megérkezel
maguktól levők nem csináltak
a gyönyör az hogy létezel
amíg ezekkel vagyok
addig nem nyugtalanít
éhség és a mániák
beszerezni valamit
van erő amitől nem tudok
többet akarni mert ez elég
észreveszem a verseket
vele érkezik a kép
és mert a kolóniák
tieid is hercegem
előadtam pár szakaszt
gondoltam jobb ha kérdezem
lábuk alá és körül
ha nem néznek fejükre vaj
nehogy azt higgyék a végzet –
nem ez. vajon mi volt a baj?
mielőttben szól énekem
mielőtt rád őszül a haj
van jobb is találd meg hercegem
hogy vissza ne kérdezd: mi volt a baj?
