Hajnalban szláv kerítések szakítják fel az eget. / Innen nézve a napfelkelte: terror.
nem az előkertből, nem a konyhakertből, nem a Mikó-kertből, / nem a télikertből, nem a nyári kertből, / nem a borvörös őszi kertverejtékből, csak valahonnan betódul...
Szélvédett pillanat, / repedt cserepek alulnézetből.
Kék szék fekszik a hátán / sárga asztallapon esőfoltok / a tenger még vadul hullámzik
Sötét kékség, vörös sávok keretében. / Szikla. Égig ér. Körülötte, / színes, keringő madarak. Alvó szél.