.svg)
a vizet nézem / visszanéz a víz / vízbe lépek / átfut rajtam a víz / orromba fülembe / számba torkomba folyik / ám én / nem vagyok hal te sem
hosszan kanyarog az a visszaút, / számomra ismerős, mezei útvesztő / a közeli erdő mezsgyéjén.
Legott elfehéredik / lucskos ajkam / pirinyó domboldalát / fagyos hó lengi be / konok szomorúság / zubbonya feszül rám / s izzó fájdalom / parazsa égeti / ráncos homlokom csontlapítóját
Nincs különösebb okom arra, hogy fokozott / figyelemmel folyamatosan fürkésszem az / időt, magát mutatja e kurta játékszínen, / mint a földbe vert pásztorbot, a fokos árnyéka...
mondom magamnak esti mesém / esti mesém esti mesém / a fiúról akit tizenöt éve / huszonöt éve / százöt éve
A semmiből támadt a vihar, / és befújt, mint egy pillét, / egy elhagyatott házba.
