neked-versek
mondom magamnak esti mesém
esti mesém esti mesém
a fiúról akit tizenöt éve
huszonöt éve
százöt éve
ismerek mielőtt megszülettem
mielőtt lettem volna én
bőre barna sütötte nap
szeme kék akkor is ha barna
benne ég benne fény
benne van az esti mesém
mondja ő is ahogyan én
úgy néz rám büszkén szeme se rebben
észre ne vegyem! el se feledjem
hogy este mikor magával marad
és szemét lehunyja megmosdat engem
ott vagyok szemhéja alatt
ott vagyok mint a fény
estével jön megmosdat engem
fölém hajol gyengéden
fölém szépen
ott vagyok az ég a szemében
s én áthajlok hozzá
bőre alatt
kezében mint a fény
minden hely ahol nem jártál velem
igyál kedvesem igyál kedvesem
minden hely ahol nem jártál velem
igyál kedvesem igyál még
fent van a mennyben – s nem jártál velem
igyál kedvesem igyál kedvesem
fent van a mennyben nem jártál velem
igyál kedvesem igyál még
állatok jöttek – s nem jártál velem
nem jártál velem nem jártál velem
velem aludtak – nem jártál velem
igyál kedvesem igyál még
csillagok jöttek – s nem jártál velem
nem jártál velem nem jártál velem
fölöttem fénylettek – nem jártál velem
igyál kedvesem igyál még
jött aki nem szeret – s nem jártál velem
nem jártál velem nem jártál velem
hazudott szépeket – nem hittem neki
igyál kedvesem igyál még
jött az Isten – s nem jártál velem
nem jártál velem nem jártál velem
sírtam ölbe vett – nem jártál velem
igyál kedvesem igyál még
most is ott járok – fent a mennyben
jársz-e most velem jössz-e most velem
megvan még a táj – hallgat a forrás
igyál kedvesem igyál még