.svg)
Petőfi aztán keleten élt, / mert oda vitte őt a kozák – / ott halt meg, ágyban, párnák közt, / végre nyugalomra talált.
életemben először lesz / helyem és időm / alkotni
Szeretem a parasztkezet mint magamét… földhálós kéz… tüskés… gyöngyházfényű körömház…
Mögötte áll, ugrásra készen, hallja a lélegzését, / tarkóján érzi a tekintetét, szemét lehunyja, próbál / uralkodni magán...
A fejtől és nyaktól megfosztott test / ficánkol egy kicsit | épp úgy ahogy / a frissen nyírt kertben éjszaka / a törpék amíg a szemközti játszótér kár-/ omkodik
tegnap este / kinyitottam az ablakot / és a nyári éjszaka rekkenő hősége / a szobába robbant
