.svg)
mindenmentesen simul a mosolyod / a világegyetem genetikus spiráljába
Kezemben rétegekből lemezelt hangszerem – / nyaktőből fut a fogólap, mint farkcsonttól a csigolyák, / dohos lepedődarabbal tisztálkodom, törött üvegen át
mikor a mennydörgő megrázta az eget / az első villám istállónkba csapott / a másik a szűz katába
Messziről érkeztünk a túlról nézve / erdőn inneni nagy kikötőbe, / hol az édesvizet metszett pohárban, / a sósat vásznon kínálják / dagadó képzeletű piktorok.
Szeretem a befogott szájakat, / a pengeajkakat leginkább, / rájuk a dac húz margót.
