amíg betűkbe (k)öltözünk (versek)

amíg betűkbe (k)öltözünk

pár sornyi kézírásnak lenni

a frissen nyomtatott könyvben

az ajánlás gesztusába sűríthető igeidők

milyen törékeny pár(huzam)os magány

akár az eső üvegszálainak dőlésszögei

milyen tökéletes pár(huzam)os sziluettek

a volt egyszer, hol nem volt zuhatagában

kirajzolódó árnyképek vagyunk

sebezhetőségünk barlangfalain

megajándékozhatnánk jelen időnkkel

önmagunkat és egymást

ha már a jövőnkről azt képzeltük

valaki majd csak megtalál

valaki majd csak fellapoz

nem olyan könnyű

nem olyan könnyű így szeretni

egyetlen helyen vagyunk egyetlen időben

milyen kevés és ha már nem leszünk

hol leszünk ahol a hang ami elszáll

a madár ami elrepül

nem olyan nehéz így szeretni

egyszer majd ott leszünk ahol

a madár se jár

milyen könnyű így szeretni

millió helyen voltunk millió időben

milyen sok is volt elfáradtunk

jó most itt megpihenni egy hangban

egy madár szárnyán egy felhő peremén

milyen nehéz így szeretni

egyetlen helyen vagyunk egyetlen időben

egyetlen folyóparton

falevelek a víz tetején

mintha

milyen vékony a ma ablaküvege

a tegnap és a holnap között áttetsző

magzatburok homályos hártya minden

pillanatban beszakadni kész

jegeces tükör egy tó éjszakája felett

egy éjszaka égboltja alatt

a fent és a lent keresztmetszetében

mintha valamit vártál volna

mintha valamit elszalasztottál volna

reggel van a fény formákat oszt

vissza tárgyaidnak színeket próbál

rájuk igen ez lesz a legjobb öltözék

meg is van indulhat a nap hát

színek és jelenetek

‍