A semmiből támadt a vihar,
és befújt, mint egy pillét,
egy elhagyatott házba.
Leereszkedtem lassan,
a szél csillapult,
se előre, se hátra, se fel, se le
nem tudtam mozogni –
feküdtem hát hanyatt,
mint templomi falfestményen
tatárjárás, por és füst,
mészbevonatú reformáció.
Atomjaira hulló papírlap
egy elhagyott házban,
festményen a kor.