a madárürülék-korallok zölden magasodnak / eléd sietnek a fekete ablakok
Kinyitod az ajtót – / pörköltszag ki; / penészszag marad.
de jönnek mások is hangoskodnak / a tükrök előtt pletykálnak nevetgélnek / s akkor rájön hogy tkp. nem is ők / hanem ő
a sofőr apolitikus, természetbarát. csak az égő cigarettám / felett van hatalmam, mondja. a sofőr szája meg-megrándul, / akár egy alvó behemóté.
ahogy a fák haladtak elhaladtak a percek / csak hamuvá vált éjek maradtak belőlük / és érthetetlen versek
arcodból a bánat növesztette nagyra a fákat, kinek szíve helyén akarat volt csupán