Néha olyan az élet, mint egy szendvics, amit megosztottál valakivel a teraszon.
Mint ahogy a halottak napját is / világításnak nevezzük. Talán azért, / mert Erdélyben sok a halott.
Csízek hangja szólalt meg a temetőkertben
Vajon tartják ígéretüket a két napig égő gyertyák?
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt