.svg)
ahogy a fák haladtak elhaladtak a percek / csak hamuvá vált éjek maradtak belőlük / és érthetetlen versek
arcodból a bánat növesztette nagyra a fákat, kinek szíve helyén akarat volt csupán
A test csak cifra szolga, te vagy az úr, / fehérjepor: l’amour.
az udvaron, mint lusta macska, / elnyúlik az esti köd
az örök időhöz örök tárgyak tartoznak, / tanuljatok meg Ladát szerelni satöbbi
jöhet tapsvihar csak meg ne fázz / mi van a kulisszák mögött / gyöngeség-fitogtatás
