az örök időhöz örök tárgyak tartoznak, / tanuljatok meg Ladát szerelni satöbbi
jöhet tapsvihar csak meg ne fázz / mi van a kulisszák mögött / gyöngeség-fitogtatás
ez így a helyzethez képest túl magas (óda!) – sokkal lennebbről kell kezdeni
a kétezres évek hozták rá a bajt, mondják
a szabadság kapuja néhány lépés elérhető de messze mégis a rózsaszín ég kisétálás a móló enyészpontjáig elmondhatatlan káprázat az elköszönés
a magyar préri duhaj. Vízfejű országunk fővárosa Budapest, beceneve: Dubaj.
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
