Asszonyom (versek Benő Eszter fordításában)

Asszonyom

Madame

‍

Asszonyom, oly hosszú volt a nyár,

Hogy már nem tudtunk

Mit kezdeni a virágokkal.

Lábbal tiportuk a fréziákat,

Fejét vettük a sok rózsának,

A krizantémokat széjjeltéptük,

A halálos csendet

Elkövettük. Most legendák

Röpködnek fülünk körül, hidegvérrel

Lebegnek szótlanságunk fölött,

Mint fizetett gyilkosok.

És a címsorok, mint a spanyolnád,

És a szerelem, asszonyom, a szerelem

Nem több már

Kölcsönös leselkedésnél.

Saját hazánkban tolvajként

Lopakodunk, saját ágyunkban, asszonyom,

Betakarom egy vékony mondattal,

Egy verssel, mely mit sem ér

Ezzel a faggyal szemben, mert a tél

Parancsra, asszonyom, elragad bennünket

Egyetlen mozdulattal.

Meghiúsult repülés

Geplatzter Flug

         Rolf Bossert emlékére (1952–1986)

Az ő éjszakája volt, kirepült

Az ablakon. Reccsent a gerinc,

És közvetlenül a szemhéj mögött

Megtört a tekintet. A megtört

Tekintet mélyről jött. A vörös

Hóból. De senki sem értette

A testben tomboló vihart

A repülés előtt. Az agyban

A szavak összevissza hevertek, széttört

Mondatokban kibogozhatatlanul. A helyszínelők

Mindenütt szilánkokra,

Álomfoszlányokra

Leltek. Nem lehetett őket többé

Egymáshoz illeszteni. És a nyakcsigolyák

A földön szétroncsolva,

Immár semmire sem jók.

Ő mégis dacosan meredt

A vértócsából az égre,

Mintha még mindig teremtene a semmiből.

Galamb

Taube

‍

A galamb – varázslat, fehéren, keserűségtől és

Gonoszságtól szabadon röppen el a kalap elől

A csillagtalan éjbe, akár egy szellem,

Csőrében gondosan hozza a nekünk szóló

Levelet, biblikusan,

Mint egykor az olajágat. Ne féljetek,

Áll a levélben, békét

Hozok. Az utolsó vonat korántsem

Merült feledésbe, nyugat felé tartani

Vele éveken át. Földet találtok majd,

Gyümölcsöket és gyógyfüveket, elegendő eget. A szelíd

Esti fényben egyszer keresve

Visszatértek az emlékezet csarnokába,

Egy megfakult világ

Túlexponált belső képeivel.

Berendezkedés az időben

(Sich einrichten in der Zeit)

‍

Későre jár. Ellapátoljuk

A havat a szemekből. A tél az öregedés

Szakértője. A nappalok rövidebbek

Egy ceruzánál. Korán

Sötétedik. A fejekben

A mulandóságtól és az alvástól való félelem

Házal. Ébren fekszel mellettem

A lepedőn, oly fehéren,

Mint egy papírdarab. A sötétben

Felfénylik a bőr. Zizegés,

Majd csend. A nyelvben

Még világol a fény. És lélegezni hallak

Versemben, mely a láthatatlanról szól,

És arról, ami benne látható.

‍

Benő Eszter fordításai

‍