A sziklapárkányról lökte fel magát a magasba a vándorsólyom.
Így történt aznap reggel is, mikor az előző esti bulitól enyhén kótyagosan, de kötelességemet nem feledve letámolyogtam a partra
Anyám mindig azt mondta, hogy a hazugsághoz intelligencia kell.
Nem jó, ha már azelőtt megismerjük a poklot, hogy odakerülnénk.
Én megértem Ovidiust. Lehet, ma mindenki boldogan nyomul le Bukarestből a Fekete-tengerre, órák hosszat araszolgatva az autópályán a negyvenfokos melegben...
Ó, hányféle titkunk van. S milyen szótlan titkok ezek.