.svg)
– Fekete mezőre? – nevet a nő. – Jó – mondja némi gondolkodás után. – Jó az, ha megtanuljuk irányítani a gondolatainkat.
„Összegyűlöm.” A tegnapi hangokat nem állítja meg a zárt ajtó.
Anya és lánya hasonlított egymásra, de annak ellenére, hogy ilyen közeli rokonságban álltak, nem érintették meg és nem támogatták egymást ebben a nehéz pillanatban.
Felfelé mentünk, az erdő irányába, de épp elhaladtunk a forrás mellett, amikor felbukkant Manuela – szaladt utánunk, ő is jönni akart.
Anya innentől péntek délutánonként klarinétozni tanult, a telefonját sem vitte magával.
De hál’istennek emlékeztem a kiszállási címre, tudja, Főnökúr milyen híres vagyok a memóriámról, merthogy mindent a fejemben tartok, s a csuklya is véd.
