.svg)
Az úgy volt, hogy miután megkaptam a pontos címet, igen, Főnökúr, nálam volt, csak a lebernyegem belső rejtett zsebéből valahogy kiesett, amikor a sötét utcában rám támadt egy nagy, fehér kuvasz szörnyeteg, alig bírtam elfutni. De hál’istennek emlékeztem a kiszállási címre, tudja, Főnökúr milyen híres vagyok a memóriámról, merthogy mindent a fejemben tartok, s a csuklya is véd. Sajnos lekéstem a helsinki csatlakozást Hong Kongba, de így is eljutottam Hollósarkán át Hidegvölgybe, a Kossuth utca 16-ba, ahol igencsak hideg szokott lenni, meg völgy.
De mintha előre megérezték volna érkezésemet, pont akkor lazult ki a kilences számot tartó csavar és elengedte magát, úgyhogy lefittyedt, és mire odaértem lihegve, két 16-ossal találtam szembe magam. Gondolhatja, Főnökúr, hogy én nem igazán szoktam tévedni, de hát a csavar, az csavar, és néha meglazul. Néztem, néztem, hogy melyik 16-oshoz kopogjak be, de végül láttam egy pilácsot égni az egyik ablakban, és a pap is akkor jött ki éppen a házból, gondoltam, jó helyen járok, mit tudtam én, hogy aznap mindegyik házban megfordult a tisztelendő atya házszentelés okán. Kopogtam hát, abból baj nem lehet, hallám, hogy fogadnak, abból minden kiderül.
Na, és ami eztán következett, azt semmilyen szent kongregáció se hinné el, pedig eskü, hogy olyan szíves fogadtatásban részesültem, mint még soha a pályafutásom alatt! Pálinkával kínáltak, friss pogácsával, és még egy kis puliszka is előkerült a rézsűből vagy mi a nyavalyából, fene érti ezeket a székelyeket. Szó mi szó, egy termetes és kevésbé szemérmetes asszony igencsak szívélyesen üdvözölt.
– Hát eljött végre! Ekkor még semmi gyanúsat nem érzékeltem, de nem is volt időm rá, mert rögtön pálinkát itatott velem a termetes asszony. A pappal lekezeltünk, mondta, hogy minden oké, enyém a terep, de ahogy fordult kifelé, a reverendája beakadt a gyaluszkába, amit a bejárathoz dűtöttem illedelmesen, mintegy észrevétlen, s egészen gatyáig hasította fel a szent életű ruhadarabot. Urambocsá’ a plébános akkorát káromkodott, te jó ég, hogy még én pirultam belé, nem úgy a termetes asszony, aki nem hagyott szomjan, egyre csak hozta a pálinkát, ezt a lelki üdvéért, ezt meg a Szűzanyáért, ezt meg mindenki más szenvedőért. Isten az atyám, hogy így történt, s nem ellenkezett egy percig sem, mondhatnám, hogy vígan csatlakozott hozzám Mózsi bácsi, ihol né, elhoztam magammal. Az úton egyre csak hümmögött a bajsza alatt, hogy lám, ebben is megelőzte a szomszédot, előbb tudja meg az igazságot, hogy mi van odaát, és hál’isten Erzsókot se kell tovább hallgatnia.
A szomszéd, az igazi 16-os mindeközben alig mert a dunna alól kifürkészkedni, és áldotta a csavarok anyját, hogy éppen aznap éjjel engedett ki. Főnökúr, hát hiába is itt minden magyarázat, Mózsi cimborám már itt van velünk, igen jó társaság volt az úton, most már átadom a Főnökségnek, tisztelettel, Mózsi azt a viccet a medvével a Főnökúrnak is meséld el, az halálos!
