Kérdeztem, minek főz szappant, erre azt mondta, ő sem bérszámfejtőként akar nyugdíjba menni. Azóta néha együtt ebédelünk, és péntekenként ugyanazzal a vonattal szoktunk hazautazni.
Gvendolin el is felejtette, hogy miért áll az ajtóban, elmerült a saját keze látványában.
Talán csodálkozol, mi ez az érzelgősség épp tőlem, aki egyik pillanatról a másikra leléptem...
Első dolgom ma reggel, hogy kijavítsam az előző napi harminckilenc tollbamondást.
Charlie Parker tudja, hogy heroinfüggő, de nem szeret erről beszélni. Nem azért, mert szégyelli, szégyellné, ha szégyellné.
Megdermedt a város, megállt. Az utca üres, semmi mozgás. Sárga szoknya lebben fel egy pillanatra, majd eltűnik a sarkon.