A névnapját nem

Lilire a névnapom óta haragszom. Világosan megmondtam neki, hogy nem tartom a névnapomat, és ki nem állhatom azokat, akik komolyan veszik. Szombaton otthon voltam anyáéknál, fél tizenegykor keltem, ránéztem a telefonomra, és észrevettem, hogy kaptam egy sms-t. Ki írogat manapság sms-t. Boldog névnapot, az állt benne. Hétkor küldte Lili, még szerencse, hogy nem ébresztett föl, különben most hozzá se szólnék. Azt is írta, hétfőn reggel menjünk vissza Pestre ugyanazzal a vonattal. Délutánra lenyugodtam, és válaszoltam neki: ok.

Már egy éve a pénzügyön dolgoztam, amikor Lili átjött hozzánk a logisztikáról. Háta közepéig érő szőke haja miatt könnyű megjegyezni, látásból ismertem. Végigmosolyogta az első napját, és mindenkit megkínált almás lepénnyel. A fiúkat egyből felvillanyozta. Azt hallottam, nagy természetjáró, céges kirándulásokat szervez, de fogalmam sincs, az milyen, én sose akartam látni hétvégén a kollégáimat. Fél hatkor még a gép előtt szokott ülni, e-mailekre válaszol, amikor rajtam már kabát van, és számolom a másodperceket. Egyszer korábban hajtotta le a laptopot, mint én, és megemlítette, hogy siet Pécsre, a hétvégén szappanfőző tanfolyama lesz, és még el kell döntenie, milyen öntőformát visz. Mint kiderült, hetényi. Kérdeztem, minek főz szappant, erre azt mondta, ő sem bérszámfejtőként akar nyugdíjba menni. Azóta néha együtt ebédelünk, és péntekenként ugyanazzal a vonattal szoktunk hazautazni.

Lili a nagyszüleitől örökölt egy telket, kis házikóval és rengeteg gyümölcsfával. Zöldségeskertet alakított ki a szüleivel, hétközben még ők gondozzák, és Lili majdnem minden hétvégét ott tölt. A telekszomszédokkal zöldséget cserélnek mézre, jövőre piacozni szeretnének. Lili néha úgy jön vissza, hogy megpakol egy ikeás szatyrot a szabálytalanul kanyarodó paprikáival, cukkinivel, cirmos padlizsánnal, és elosztogatja a kollégák közt. A hagymájától már azelőtt könnyezek, hogy felaprítanám.

Lili nekem elmondta, de a többi kollégának még nem, hogy szeretne heti három nap távmunkát igényelni. Akkor jobban kivehetné a részét az öntözésből és kapálásból. Lili álma, hogy összeszed magának egy agrármérnök vagy aranykalászos gazda férjet, aki segítene kialakítani a biokertészetét. Élmény hallgatni. Nem kérdeztem meg, hogy szerinte hány ilyen rohangál a belpesti irodaházunkban, vagy hogy a randiappokon is ezzel mutatkozik-e be. Drukkolok neki, de biztos nem lenne egyszerű itt hagyni a céget. Sokan felmondanak hasonló miatt. A régi csoportvezetőm például kiköltözött Vecsésen túlra méhészkedni, és saját vállalkozást indított. Másfél év után tönkrement, aztán megint új állást és belvárosi albérletet keresett. Lilit ez persze nem érdekli. Állandóan azt emlegeti, hogy nem akar harmincéves korára kiégni, mint a többiek az irodában. Megkérdeztem, mi a B terv? Csak mosolygott. Úgy érzi, sikerülni fog. Az a terv, hogy jövőre rózsát ültet, mert a szappanfőzéshez jól jön a rózsaolaj. Ha igazán jó minőséget akar, egyetlen csepphez negyven szirom kell. A külföldiek simán megfizetnék.

Hétfő reggel a vonaton ülök, nyomkodom a telefont, amikor meglátom Lilit. Puszit ad, nem viszonzom. Elkezdi, hogy még mindig áll az ajánlata, egyszer töltsem nála a hétvégét, és megtanítana szappant főzni. Megvonom a vállam, nem hiszem, hogy érdekelne ez a színes, ragadós izé, és rávágja, hogy ő a tanfolyamon kiválóra vizsgázott, és akkor is megszeretteti velem, legalább a szénszappant. Mondanék valamit, de egy srác meglengeti előttem a jegyét. A húszas kocsiban ülünk a huszonegyes helyett. Felállunk, Lili megemeli a szatyrát, a srác egy elegáns mozdulattal kiveszi a kezéből, és mielőtt szólhatnék, hogy megleszünk nélküle is, elindul a huszonegyes felé. Lili megkérdezi, ő is pécsi-e, de a választ nem hallom, viháncoló gyerekek és ideges pedagógusok közé érünk. Kiderül, hogy pesti. Lili megörül, felém mutat. Most mi is ott élünk, ő pénzügyes, de én igazából termelő vagyok, te mivel foglalkozol? Megtaláljuk a helyünket, beülök az ablak mellé. A srác a fővárosi vízgazdálkodásról magyaráz valamit, amikor a vonat elindul. Lili elveszti az egyensúlyát, rádől, és lehuppannak az oldalsó ülésre. Semmi baj, nem iszunk meg egy kávét? Kihajolok az ablak mellől, a srác vigyorog, Lili is elmosolyodik. Összeráncolom a szemöldököm, és szólok, hogy ezen a járaton évek óta nincs büfékocsi. Rávágja, hogy akkor a Keletiben, ha beérünk, és sarkon fordul, mielőtt Lili visszautasíthatná, legalábbis remélem, hogy ezt akarja, mert kilencre be kell érnünk. Lilire nézek, kipirult, nem tudom nem forgatni a szemem. Meg akarom kérdezni, miért jutna akárkinek eszébe, hogy szenet tegyen a szappanba, de megcsörren a telefonja. Az anyukája érdeklődik, rendben elértük-e a vonatot. Az utazós playlistemre alszom el.

Leszálláskor nem látjuk a srácot, Lili kezd elszomorodni. Beugrok a pékségbe lekváros táskáért, és mire kiérek, megtalálják egymást. Lili megadja a számát, és még egyszer megkérdezi a nevét. Szerencsére nem hagy ott, felfogta, hogy vár minket a reggeli megbeszélés.

Ebéd után Lili nekiáll cseresznyét osztogatni az irodában. Néha túl lelkes vagy, ne éld bele magad egyből, mondom neki, de nevet, hogy fintorogjak csak, ha attól jobban érzem magam. Délután egyedül ülök ki az udvarra, automatás kapucsínóval az egyik kezemben, Lili cseresznyéjével a másikban. Forgatom a hatalmas szemeket, remélem, nincs bennük kukac. Elképzelem, hogy jövőre a rózsás szappanjai ugyanilyen élénk pirosak lesznek, a személyre szabott öntőforma minden darabra „Lili”-t nyom. Eszembe jut, hogy sose kérdeztem meg, februárban vagy júliusban tartja-e a névnapját.