A nevem Mikko Virtanen, finn férfi vagyok. Minden évben karácsony környékén eljövök ide, a thaiföldi szigetekre. A szabadság és a remény útjára.
A szálló, egy zöldre festett faház az üvegfalú modern épület mögött szerénykedett.
Számomra még az ébresztőóra is a múlt része.
Befelé figyelt, nincs-e mozgás a szobában. Csend van.
Bot Mihály jó pipás legén vót. Mikor ifjabb vót, nem es pipádzott, csak most fogott neki vajegy éve, mikor meghót a felesége.
Január huszonnyolcadikán váratlanul és minden előjel nélkül fújni kezdett a szél és február tizenhatodikáig abba sem hagyta.