.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
„Olyasmiről van szó, hogy én körülbelül egy helyben maradok, de a mindenek körülöttem, vagyis ez a tenger, amiben létezem, folyamatos apályban és dagályban van, kiszámíthatatlan algoritmusban.”
A finn–észt írónő, Sofi Oksanen regénye, A kutyafuttató a transzgenerációs traumák, a nélkülöző társadalom és a történelmi események által determinált női sorsokat helyezi inkább mikroszkóp alá.
Bartos Tibor gyűjtése először 1958-ban jelent meg hosszas érdeklődés, őszinte kíváncsiság és kultúrát, embereket megtartani akarás eredményeként.
Az utóbbi időben, ha regényt olvasok, igyekszem reflektíven olvasni. Ez nyilván irodalmár hóbortnak tűnhet: a regény éppen attól regény, hogy elragad, beszippant, létközeggé alakul az olvasás idejére
csupán tenyérnyi hófehér papírlap kell, egy érintetlen kis sziget, hozzá néhány pillanatig tartó háborítatlan béke, a zavartalanság vírus- és virtusmentes nyugalma, az „itt és most” bódító...
Mivel hogy ma Haralámb1 neve napja van, és újfent népszámlálás következik, melynek során a nép megszámláltatik, és kiderül például, hogy mennyit fogyott...
