Mindannyian madarakból lettünk?

Bartos Tibor: Sosemvolt Cigányország. Szegkovács cigány történetek. Bookart, Csíkszereda, 2020.

Volt egyszer egy kíváncsi Bartos Tibor, gondolt egyet, felkereste az öreg gódis Nápó bácsit, aki puro rom volt velejéig, s kezdetét vette az utazás Cigányországba.

Bartos Tibor gyűjtése először 1958-ban jelent meg hosszas érdeklődés, őszinte kíváncsiság és kultúrát, embereket megtartani akarás eredményeként. Címválasztása szembetűnő, megkapó. A nem létező tagadása, az emlékezet és a fantázia, a mágikus gondolkodásba vetett hit egyazon mederbe terelése – a cigány(ország) múltja és jelene, a megtagadott lehetőségek, mélyen belülről fakadó emberi vágyak. „Mesetörmelékeket illesztgettünk nyár végén. […] Zsugorodó óvilágunk kincseit villantották meg utoljára” (119.) – olvashatjuk az Utószóban. Letűnő emberek és értékek, amelyek közelivé és szerethetővé válnak, amint az olvasó megérzi azt az alázatot és nyitottságot, amelyből ez a kötet is megszületett.

A Sosemvolt Cigányország identitástörténet. Eredetmonda-gyűjtemény, folytonos keresés és létértelmezés. Központi elemként a mesélés ősi, közösségformáló és összetartó ereje jelenik meg. Munka és szerelmi történetek, cigány eredetű népdalbetétek, mondókák, segélykérések és átokszórások. A vissza- és elvágyódást, az emberi természetről való értekezést és önmegérteni akarást pedig talán legérzékletesebben a Madarakból lettünk mese fejezi ki: „Mindőnknek szárnya volt, már az akkoriaknak, és nem bútival meg csórelással kerestük a betevő falatot, csak szálltunk, mint a többi madár, s azt ettük, amit a többi” (30.) – olvashatjuk a mese nyitányában, majd zárlatában: „Azért nem is élünk mink túnyán, kuporgatósan, mert mink egy szép napon madárnak visszaváltozunk” (33.).

A többségi társadalmon kívüli létérzet, az egyszerre idegen és ismerős, kritikus és elnéző perspektíva érvényesül a kötetben, miközben az olvasó hol nevetésen, hol jóváhagyó bólogatáson, hol pedig szánakozáson kaphatja magát: vajon mindannyian madarakból lettünk? S ha igen, hová tűnt a madárság kollektív élménye, hol szakadt meg a kapocs magyar és cigány ember között? Hogyan határozza meg identitásunkat és életutunkat a munkaválasztásunk? Mi mindent tudhatnánk még magunkról, ha odafordulnánk a valamikori mágikus gondolkodáshoz? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat indíthat el olvasójában Bartos Tibor szegkovácstörténet-gyűjtése.

‍