Lapszéli jegyzet (Részletek a Prozopográfiából)

Mivel hogy ma Haralámb (1) neve napja van, és újfent népszámlálás következik, melynek során a nép megszámláltatik, és kiderül például, hogy mennyit fogyott, emlékezzünk meg Tóőr Haralámbról, a tekintetes cserdinyi jegyzőről, akit 1832-ben tél végén az a gondterhes megtiszteltetés ért, hogy a császári rendelet értelmében összeírja a cserdinylápi népet, beleértve az ott fellelhető idegeneket is. Haralámb megvárta a tavaszt a jegyezgetéssel, mert addig egyéb dolgai után járt. Idegent csak egyet talált, Hóka Bermuvász csukahalász tanyáján. A fiút Csukertán néven nevezték, és saját bevallása szerint 13 esztendős, de legalább 24-et mutat.

A felsővereczkei szolgabíró Mars havában üzentetett egy öreg katonával Haralámbért, hogy azonnal pattanjon ladikba és vigye a regisztert, mert már két hete is elmúlt, hogy vendégül kénytelen látni a császári hivatalnokokat, szám szerint négyet, és hátaslovaikat, mivel sem Alsóvereczke, sem a cserdinyi láp jegyzője nem jelent meg a kért adatokkal. A vacsorán, melyre a szolgabíró ebédlőházában került sor, az egyik veres orcájú császári ember, fején félrecsapott hódbunda süveggel azt kérdezte, hogy talán megszaporodott az elmúlt esztendőkben a két település lakossága, vagy mi miatt telt hónapokba a megszámlálásuk. Mindehhez öblösen röhögött. Haralámb megvárta, hogy mit felel Alsóvereczke jegyzője, bizonyos Klárvez, aki brummogva beszélt, így a császári ember nem érthette, hogy a késlekedés okaként a jegyző a fényességes teliholdat és más égi jelenségeket nevezett meg. Haralámb úgy döntött, a tavaszi szúnyograjzásra fogja a dolgot, a császáriak közül az utóbbi ezer esztendőben egy sem járt a lápban, könnyűszerrel beveszik tehát a maszlagot, és békével távoznak. Míg a szúnyogokat osztotta, hogy így meg úgy, egy másik menyétképű uracs végigfuttatta a mutatóujját a jegyzőkönyvek megfelelő rubrikáin, és bosszúsan állapította meg, hadba szólíthatóak mindössze 123-an vannak, de csak úgy, ha a veteránokat is viszik, rekvirálható jószág vagy fegyver alig akad ezen a vidéken, amelyet talán nem is Isten teremtett.

Ahogy az várható volt, az urak reggel szárított halakkal feltarisznyálva elügettek dél irányába, a regisztert pedig azonnal besüllyesztették az irattárba, és a kutya sem vergászta évszázadokig, miket irkált még bele Tóőr Haralámb tekintetes jegyző, aki igen előretekintően önmagát is kihagyta a számláltak közül. Ám lapszéli bejegyzéseiből tudjuk, hogy minő kósza gondolatok emésztették őt 1832 tavaszán például egy Csukertán nevű inas vagy a Riza nevű hajadon miatt, akit a cserdinyi láp keleti csücskében találunk.

Jegyzet

1 Χαράλαμπος, azaz Haralambos, Harlám – gör.: örömtől ragyogó

‍