Sörténelem – Még egy Árpád-házi sör, avagy Oslavany feltámadása
XXXIII. ÉVFOLYAM 2022. 03. (833.) SZÁM – FEBRUÁR 10.A dél-morvaországi Předklášteříben főzött Vorkloster nevű remekműről szóló sörténelem-leckében már írtam arról, hogyan lendítette föl a cseh földeken a sörgyártást Magyarországi Konstancia cseh királyné, III. Béla lánya, Imre és II. András királyaink húga. Az ok-okozati összefüggés nem bonyolult. Legyünk akár a belga, a német vagy éppen a cseh sörök kedvelői, tudhatjuk: folyékony kenyerükről híres országok határain átnyúló igazság, hogy ahol kolostort építettek, ott előbb-utóbb a sörfőzés is megjelent. Konstancia pedig fő foglalatoskodása gyanánt gyarapította Přemysl Ottokár cseh király feleségeként a kolostorokat, sőt, ő maga is az általa alapított intézmények egyikében, a Brünntől nem messzi Porta Coeli konventben alussza a feltámadásig tartó álmát.
A Brünntől bő fél órányi autózással elérhető Oslavany kolostorát is Konstancia, valamint férje, Přemysl Ottokár jelenlétében szentelték fel 1228-ban. A város ekkor már bőven nagykorú volt: első írásos említése 1104-ből való. Oslavany kolostora volt az első cisztercita apácazárda Morvaországban – alapítása két évvel előzte meg a tišnovi társintézményét, ahol a királyné élete utolsó éveit töltötte, és öttel a Porta Coeliét. De vissza az Oslavany-ban alapított intézménybe, amelyet az Althan család épített át reneszánsz kastéllyá a 16. században – nekik köszönhető az árkádos belső udvar, amely máig sértetlen, és a legnagyobbak egyike az egész Cseh Köztársaságban. Az épületegyüttes a Johann Nepomuk Scharff által eszközölt klasszicista hozzátoldásokkal, a 18. században nyerte el végleges formáját.
Valószínűleg már a cisztercita apácák idején is főztek sört a kolostorban. Oslavany sörének első írásos említése azonban jóval későbbről, 1547-ből való – abban az évben a feljegyzések szerint 645 hordónyi sört főztek a chlumi Beneš Dubenský által birtokolt kastélyban. A fehérhegyi csata után – amelyben egyetlen óra alatt veszett el háromszáz évre a cseh szabadság – az Althanoktól elkobozták a várat, amely Franz von Dietrichstein bíboros birtokába került (nem mellékesen Morvaország teljes egészével egyetemben, amelynek kormányzójaként jelentős szerepe volt abban, hogy az a cseh exportcikk, amely még a sörüknél is világhódítóbbnak bizonyult – a protestantizmus –, visszaszorult az országban a Habsburgok uralma alatt). Az 1621-es birtokbavételkor kelt leltárban is szerepelt a sörfőzde, majd két évvel később is megemlíttetett, amikor írásba adták, hogy a helyi nemesség évente tizennégy hordó sörrel köteles hozzájárulni Oslavany plébánosának jólétéhez. Nesze neked, keresztényi önmegtartóztatás!
A későbbi tulajdonosok is igyekeztek megőrizni a kastély eredeti formáját – így a híres brünni zsidó politikus-üzletember család, a Gomperz-dinasztia tagjai is, akik grófi rangra emelésük után is aktívan részt vettek a zsidó közösségi életben, és mindeközben jelentős műkincsgyűjteménnyel gazdagították Oslavany várkastélyát, amely 1885-ben került a birtokukba. Az épületegyüttesen jelentős felújítási munkálatokat is eszközöltek a rákövetkező évtizedekben, gondosan ügyelve arra, hogy megőrizzék a kastély eredeti arculatát. Ám a német megszállást követően a nácik a kastélyt, valamint a benne található műkincseket is lefoglalták mint zsidó vagyont. A könyveket, szőnyegeket, ezüsttárgyakat és egyéb értékeket először Ausztriába, majd Németországba hurcolták.
A második világháborút követően a csehszlovák állam lett Oslavany kastélyának tulajdonosa. Az épületegyüttest ezután használták katonai objektumként, kollégiumként és óvodaként is. A legnagyobb csapást az mérte a kastélyra, amikor egy termelőszövetkezetet költöztettek oda. Érzékletes példa arra, miként ment akkoriban az értékőrzés és állagmegóvás: Morvaország második legidősebb tölgyfáját, amely a szökőkút mellett állt, kivágták, mert akadályozta a traktorforgalmat… Ám az igazság kedvéért azt is érdemes megjegyeznünk, hogy mindennek dacára sikerült felújítani a kápolna tornyát 1958-ban, és hét évvel később a vár is új tetőt kapott.
A kastély tulajdonjoga végül 1992-ben Oslavany városára szállt, és a helyi önkormányzatnak négy évvel később sikerült bekapcsolnia a történelmi épületegyüttest az állami építettörökség-védelmi programba. Ekkor kezdődött Oslavany kastélyának feltámadása, amely máig tart. Az épület a következetesen és fokozatosan végrehajtott felújítási munkálatoknak köszönhetően ismét régi pompájában tündököl, és ma már a tűzoltó-, bányász- és energetikai múzeumnak is otthont ad, mindemellett itt rendezik meg minden ősszel az oslavany-i történelmi ünnepeket is. Kétségkívül alkalmas helyszíne Oslavany az ilyenféle rendezvényeknek: a kastély történetében, mint csepp a tengerben, ott van az elmúlt évszázadok közép-európai históriájának teljes egésze, a középkori királyságokkal és a dinasztikus kapcsolatokkal, a Habsburgok birodalomépítésével, a zsidó emancipációval, a holokauszttal, a kommunizmussal és az ismét önálló, független Csehország újbóli felvirágzásával. Mindez (egyelőre) turisták tömegei nélkül, négyórányi autóútra Budapesttől.
Oslavany legújabb reneszánszából a sörfőzés sem maradhatott ki. 2003-ban kezdte meg működését a kastély felújított nyugati szárnyában a minisörfőzde, amely a rákövetkező évek során nagyjából annyi tulajdonosváltáson ment keresztül, mint a neki otthont adó épület nyolc évszázados története során. A káoszt megelégelve a város 2012-ben úgy döntött, megvásárolja a sörfőzdét. Így jött létre a Městský zámecký pivovar Oslavany s.r.o., tehát az Oslavany Város Várbéli Sörfőzdéje Kft., amely 2013. november 7-én debütált első sörével, a Tomáš Darebný főzőmester által megálmodott Čertovský speciállal, azaz Ördögi különlegességgel. A főzde – és társintézménye, a várétterem – kínálatának három állandó szereplője a tízes Balling-fokú Opál, a tizenkettes Jantar, azaz Borostyán, valamint a tizenhármas Rubín. A főzde honlapja a nedűknek nevet adó drágakövek élettani hatásait is részletesen taglalja. Eszerint a rubin fokozza a szexualitást – tehát csak csínján az oslavany-i tizenhármas fogyasztásával, hacsak nem akarjuk az ott-tartózkodást második nászéjszakává inni! Még szerencse, hogy másfél literes kiszerelésben elvitelre is megvásárolhatóak a várbéli főzde termékei, ami a történelemtudatos sörivás roppant érdekes lehetőségeit nyitja meg. Az olvasót remélhetőleg további kombinációkra ihlető javaslatom: vételezzünk egy palackkal az Oslavany-ban, az Árpád-házi Konstancia által alapított egykori kolostorra épült kastélyban főzött sörből, és utaztassuk el Székesfehérvárra, ott pedig, a Nagyboldogasszony-bazilika romjai mellett kortyoljuk el lassan, azon tűnődve a hajdanvolt cseh királyné édesapja, a mi III. Béla királyunk sírja mellett, milyen határokon és korokon átívelő, szövevényes kapcsolatrendszert volt képes létrehozni az elmúlt századok során a Sörténelem.