.svg)
A Helikon arcélének meghatározó rovata, amely 2021 decemberéig a nyomtatott lap első oldalán indult, 2022 januárjától a lap harmadik oldalán található, immáron belső vezércikként. Az aktuális irodalmi, kulturális eseményekre reflektál elsősorban, általában esszé felé hajló irodalmi jegyzet formájában. Olykor vers vagy próza jelenik meg a vezércikk helyén. A vezércikkek túlnyomó többségét a lap szerkesztői jegyzik.
Üzenem a „veronai punk”-nak (és társainak), hogy az ajándék borát megittuk, finom volt; és azt, hogy bizonyos dolgok nem változnak: az ajtónk, sátrunk, szívünk továbbra is nyitva áll.
túl, embereken túl, ahol már minden a semmi világát / hozza magával, idézi a vant, ami semmi lehetne, / feltorladó jégtáblák moccanatlan iramatait.
Tekintedezs barátom hölgyem, uram, hagyj szólídzsam meg magát imigyen, nem előre decsiziálni, a kinek izs irom a levélt.
Milyen alkotások, emberi tettek, történetek alapján formál a magyarokról képet a külföld? És mi magunk az időnek milyen kútjaiba merünk nézni?
Igen, mi itt, látszólagosan védett és békés buborékunkban létezünk, ahol még tánczenét sugároz a rádió, van vaj, kenyér, netán víz, s még ki tudja, mi más, de az a kérdés, meddig?
Halála éjszakáján Petőfi Sándort / egy vak ember – öreg szolga – látta / életben utoljára. Előfordul, / hogy a költőket látják a vakok is, / vagy csakis ők láthatják igazán.
