.svg)
Kritikai kitekintő frissen megjelent könyvekről: terítéken a kortárs irodalom.
Már egy ideje azt érzem, hogy Fekete Vince költészete fennsíkra ért.
Első olvasatra úgy tűnik, Sántha Attila költői vállalkozása nem mindennapi: azt ígéri, „versben” mondja el családja történetén keresztül – tehát alulnézetből, a kisember történeteként.
Ha Wirth Imre Lementem egy üveg borért Hajnóczynak című kötete Hajnóczy poétikájával áll párbeszédben, akkor az Úgy járkálsz, mintha lenne otthon című könyve Pauul Celan szellemiségét szólítja meg.
Lélegezni, mintha normális volna. Sírás és ordítás, nevetés kettőssége. Önmagunk elvesztése és mederbe terelése. Közben pedig az ismételt atyai tanácsok: Szedd össze magad!
Hogyan érdemes egyetemes gyermeki gondokról, gondolatokról, érzésekről beszélni, és miként lehetne empatikussá tenni ezekkel szemben a felnőtteket és gyermekeket?
Egyszerre jó hír és rossz hír a rövid(ebb) próza kedvelői számára az utóbbi években elkövetkezett „padlássöprés”, vagy talán inkább fiókkiborítás, ami Szilágyi István háza táján történik.
