Tamási-kiállítás könyvlapokon

Nagyon szeretek kiállításokra járni. Nemcsak azért, mert lenyűgöznek az egyes műalkotások, hanem azért is, mert a kiállítótérben egymással párbeszédben látjuk a műveket. Nem izoláltan léteznek, hanem pontosan megtervezett viszonyrendszerben. Egy ilyen, precízen megszőtt szövetbe illeszkednek a képaláírások, a hosszabb elemzések, az egyes termek kontextualizáló szövegei is. Az pedig már a látogató energiájára, kíváncsiságára van bízva, hogy mindezekből mennyit tud vagy óhajt befogadni.

A Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész és A. Szabó Magda, a Tamási Áron Közalapítvány elnöke által szerkesztett Tamási Áron-album tulajdonképpen kiállításnak is tekinthető, és ekként is lehet befogadni. A kiállításokhoz képest viszont van egy nagy előnye: a befogadói élmény nincs olyan szigorú időkorlátok közé zárva, mint ha egy múzeumba látogatna el – ebben az esetben – az olvasó. A könyvet bármikor ki lehet nyitni, fel lehet lapozni és el lehet merülni a világában, aztán amikor az olvasó már pillanatnyilag telítődött, becsukhatja a közel 300 oldalas, igényes kiadványt. Bár ez nem lesz könnyű, mert a tanulmány könnyed, olvasmányos stílusa, a Tamásitól és kortársaitól származó rengeteg idézet, a fényképek, dokumentumok nem engednek egyhamar eltávolodni.

Cs. Nagy Ibolya tanulmánya kronológiai sorrendben mutatja be az író életét és pályáját. Nagyobb tematikák köré rendezi az információkat, és ezekhez rendeli hozzá az irodalmi alkotásokat. Gyakran Tamási saját mondatain keresztül szűr át a szerző egy-egy témát, irodalmi alkotásokból, interjúkból, korabeli cikkekből, kritikákból idéz. Rögtön a könyv elején, a Tamási számára meghatározó Farkaslaka kontextusának bemutatása kettős: ezt a kezdeti időszakot az 1939-ben megírt Szülőföldem című Tamási-könyv leírt világán átengedve, a szerző kontextualizáló, elemzésével együtt ismerhetjük meg, ez pedig jellemző marad a teljes tanulmányra. A szöveg mellé rendelt fényképek, a hozzájuk kapcsolt idézetek megelevenítik, kiegészítik az írásos információkat. Izgalmas játék az is, amikor az egyes dokumentumok (házassági levél, iskolai igazolvány, magánlevelek, levelezőlapok, útlevelek) Tamási rájuk vonatkozó történeteivel együtt jelennek meg. Az író életén és munkásságán keresztül tulajdonképpen az 1900-as évek nagyon részletgazdag metszetét kapjuk. Erdély és Magyarország története, társadalmi és kulturális változásai rajzolódnak ki.

Tamási Áront a legtöbben talán az Ábel-könyvek szerzőjeként ismerik, ebben a kötetben pedig hangsúlyosan jelennek meg drámái is, mind szövegben, mind képekben: színházi előadásokon készült fényképek, színlapok, híradások, visszaemlékezések színesítik a leírtakat. A Tamási halálát bemutató rész után az utolsó gondolatok is egy színházi műhöz, a Vitéz lélek 2021-es, békéscsabai bemutatója apropóján készült fényképhez és magához az eljátszott darabhoz kötődnek. A színházak járvány utáni újranyitásának első darabjaként ez a választás szimbolikus, ami egyúttal Tamási aktualitásáról is árulkodik.

A könyvet minden bizonnyal szívesen fogják fellapozni az irodalom szerelmesei, a Tamási-rajongók, de azok is, akik az életművet mélyebben ismerik, hiszen a 430 fotó számos, eddig publikálatlan forrást tartalmaz.

A. Szabó Magda nagyon gazdag anyagot tár elénk. Korabeli újságok „kivágásain”, teljes oldalak reprodukcióján keresztül ismerhetjük meg a korabeli kritikát és elismerést. Számos naplóbejegyzés visz még közelebb az íróhoz. Ráadásul kiemelt érdekesség, hogy Tamási Áron lendületes kézírásával ismerkedhet az, aki a reprodukált lapokat elolvassa és nem az átiratokra hagyatkozik. Érdemes megfigyelni, hogyan változik egy ember élete során az írásképe, az első iskolai fogalmazásoktól kezdve az alkotó férfi levelein át egészen Tamási „maga betűivel és kezével” írt végrendeletének utolsó oldaláig. Van abban valami nagyon bensőséges, ahogyan egy kézírást megtanulunk olvasni. Annál közelebb már nem kerülhetünk egy, a földi létből távozott emberhez, mint hogy a saját kezével rótt jeleit, legbensőbb gondolatainak kacskaringóit megtanuljuk szavakká alakítani.

A kötet mindezek mellett más jellegű olvasatokra is lehetőséget ad. A bemutatott könyvborítók, első kiadások címlapjai, teljes oldalak által vázolja fel a könyvművészet alakulását is, a folyóiratok (például az Erdélyi Helikon vagy a Napkelet) borítói, oldalai a tervezőgrafika időbeni alakulásáról árulkodnak. Össze lehet hasonlítani az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott Ábel-trilógiát, melynek borítóit és a könyv művészi tervét Kós Károly készítette, az illusztrációkat pedig Bánffy Miklós és a Révay Kiadónál, Buday György metszeteivel megjelenő könyveket. A kortárs grafikai megfogalmazás is helyt kap, hiszen bepillanthatunk Weigert Miklós animációsfilm-terveibe is, amelyek a Jégtörő Mátyáshoz készültek.

Az MMA Kiadó gondozásában megjelent impozáns kötet grafikailag is mutatós lett. Vincze Judit könyvterve harmonikus, a képekkel teletűzdelt oldalak kiállítási pannókra, tárlókra emlékeztetnek. Az album a tudományos igényesség jegyében született; ezt igazolja a függelék, mely összefoglalja az író életrajzi adatait, a műveit megjelenésük sorrendjében, valamint válogatott szakirodalmat, fontos színházi bemutatókat jegyez, és szakirodalmi hivatkozásokkal, képjegyzékkel teszi visszakövethetővé az információkat.

A szerzők az album mottójaként a következő Tamási-idézetet választották: „A legnagyobb dolog: világot teremteni.” Ezzel a könyvvel pedig valóban megadták számunkra az alapanyagot – közvetetten az elemző tanulmány által és közvetlenül a képek, dokumentumok által –, aminek segítségével újrateremthetjük magunkban Tamási Áron világát.

Tamási Áron. MMA Kiadó, 2021.

‍