A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Az ember néha rácsodálkozik, hogy a legfontosabb dolgok mennyire magától értetődőek.
A megszokottan szép kiállítású és ugyancsak megszokottan vékony verseskötet már címével mintha eligazítana, mely poétai mezőt járják versei...
Ferdinandy György az utolsó nagy magyar irodalmi bölények egyike...
Kedves Imre, azt mondod, talán egy interjúban, hogy az eltűnés után elő lehet kerülni – és én elhiszem neked, hogy ez így igaz.
Hetek óta olvasom. Rendszertelenül. Verset, elbeszélést, tárcát, regényt, aztán megint verset, ötven évvel ezelőtt írtat és tavalyit.
A szerkesztőség ifjabb tagjai már nem is találkozhattak vele, nem láthatták, milyen komor eleganciával tud cigerattára gyújtani Nagy Mária, miként is tördeli éveken, évtizedeken át a Helikont.