Első, szabad szerelme / hozzá beszél – más néven / nevezve őt, mégsem becézve
szép emberek kiknek arcáról / a szépség / a csatornába folyik együtt a hétköznap zűrzavarával
És akkor a társadalom / Így válaszolt önmagának: / Anyu / Itt nincsenek hangyák.
Az elviselhetetlen lét / gyógyírjának alfája és ómegája, / minden gondok univerzális panaceuma: / Vilma.
Az álombolt melyik polcáról / nyújtottad felém magad?