Anya (Vers Orcsik Roland fordításában)

‍(Mama)

‍

Anya, milyen békésen adtad föl magad.

Anya, nem robbantottál ki semmi háborút.

Városba hoztak kilencszázötvenben,

a kicsi lakásba a közös udvar közepén.

Anya, az udvari dohány nem a tiétek volt.

Arról álmodtam, miként történt,

megszámolod a fiú- s lánytestvéreket, az éhségtől összenő az arcuk,

a világ legcsúfabb arcává.

Horror nyikorgás az éjben,

késsel hadonászó adósság a szomszédos udvarban.

Az ember szorgalmas, vele fogsz tartani.

Anya, később sok kattant nőt láttam,

a lombsusogást hallgatták, amit senki sem hall,

és ködös bérceknek suttogtak.

Anya, te nem vagy valami falusi lány,

te az utolsó ház lánya vagy.

A hegyekbe szökhettél volna,

tán sohasem találtak volna meg,

tán sohasem lettünk volna.

Anya, tudom, hogy az iskoláról álmodtál,

jó jegyek és munkalehetőség.

Tudom, hogy semelyik máshoz

nem hasonlítható nap volt.

A víz illata a levegőben, a fák lengedező csúcsai.

Az udvarban száradnak a dohánylevelek,

okosan forgatják a szemüket.

Anya, gyorsan a hegyekbe tűnhettél volna,

tán sohasem találtak volna meg,

mi pedig valaki mások lehettünk volna.

Anya, hajnalban feladtad magad.

Anyaszült meztelenül

egy idegen tálcára feküdtél.

A lánytestvérek körülötted alszanak,

a kis fiútestvér pedig figyel téged.

Amikor harminc leszek, te húsz

Amikor negyven leszek, te harminc

Anya, azt a pillanatot szeretném, majd a mostanit.

Lassan kinyitod a szoba ajtaját, nem fordulsz meg.

Amikor harminc leszek, te húsz

Amikor negyven leszek, te harminc

Megfordultál, a kicsi kacsintott,

alvást színlelt, azt hitted, meghalt.

Utána a városi utca következett,

és a gyerekek. A fater megtiltotta, hogy dolgozz,

mert a munkába járó asszony biztos kurva.

Anya, az utca kemény volt,

az aszfalt sima,

könnyebb lenne, ha kutya lennél.

‍