Néhány évvel apám halála után anyám úgy döntött, ideje Kolozsvárra költözni, és eladásra hirdettük a lakást, ahol gyermekkorom egy részét és teljes kamaszkoromat töltöttem.
A gyerekek tanácstalanul fürkészték az ismeretlen terepet. Nem tudták, merre induljanak Gáspi keresésére.
Összegyűjtöm a szétszórt szavakat, magammal viszem / a rád ruházott neveket is, amiket kitaláltam neked.
Még a pesti doktor levele is hidegen hagyott, amelyben botránkozva figyelmeztetett az egyedülálló leányokra leselkedő veszélyekre.
1739 augusztusában, alig valamivel a pestis csillapodása után, Hermann Lipót posztókereskedő hazalátogatott a család csongrádi házába.
– A viszontlátásra! – mondja Emil, és az asztalomhoz ül, intek a szememmel, minden rendben, Akácné Balló Sárika szó nélkül hozza a vodkát...