.svg)
Az uszonyszerű talpakban végződő lábakkal rendelkező emberforma lény ceruzát szorítva a kezében, oldalra dőlve lebegett a vízben.
gin gin te rossz fa te hajthatatlan vessző télen / rakásba gyűjtöd a merev hullákat
kiszellőzik ha nem most / majd jövőre mint ahogy / az életünk is előbb-utóbb / csak ki kell várni
Itt állunk, barátom, mondod: / a hídon. / Neve nincs, szerény, beton. / Mérnök érte nem suhant a Holdig / ihletért.
Beröppen Édesanyu. Pillangósan. / Ébreszteni, dédelgetni kezd. / – Hasunkon a nap, s a fürge koldus már / A hatodik faluban jár…
Látott már valaki űrruhás zarándokot egy lyukas malomhídon?
