Van itt mindenféle / értelmiségi csúcsragadozó
én voltam az első és eddig az egyetlen, / aki lövést kapott, halálosat.
Első, szabad szerelme / hozzá beszél – más néven / nevezve őt, mégsem becézve
szép emberek kiknek arcáról / a szépség / a csatornába folyik együtt a hétköznap zűrzavarával
A folyó túloldaláról a halál kacsintgat, / fehér csónakban fekszem, és nincs, aki átvigyen.
és így minden jelentését vesztette / ez a táj már csak kilencven fokig működik