.svg)
Miklóssy Mária: Csend
Hajvonalad az égbolt fényköre,
homlokod ködlő membrán,
pislantásod balra holdhónap-,
jobbra napévfordulás.
Ha lélegzel, felhőbe vesző
hegygerincek közt szökik át a szél,
fenyvesek törzseit súrolva
áramol látatlan folyosókra.
Kacajod a tenger hullámzása,
ami elrejtezett, felszínre hozza,
majd kimasszírozza a görcsöket.
A föld kerek lavórja
fölé hajolva egy fésű hátulról
ősz hajad szaggatja,
és az ég megindul,
amint lemosod illó arcodat.
