.svg)
Anya, túl sok
irányban működik.
Enyém, enyémé, én.
Föld, nyelv. Hajó.
Horgony, melyről
elrugaszkodni jó.
És nem lehet. Feltér-
képezhetetlen terület.
Sárkányok, oroszlánok,
kígyók, skorpiók
hemzsegnek itt,
fortyognak kráterek,
csattan pofon,
könnyes puszi,
nyálas puszi,
kései hálacsók.
Felfoghatatlan, hogy egy év után
egyszerre vagyok lányom és anyám,
s ha fiam születik,
egyből a tengerig
kell látni s tudni
mindenről, mi vele jár,
azzal, hogy életnyit
tágult a láthatár,
mert lány, nő, asszony,
az mind csak homok,
fiú: a horizontig futó oszlopok,
mész, márvány, bazalt, gránit,
tartják az égen járó fellegek csodáit,
míg morzsolják a földet,
mert ember nem végezheti,
amit magában föltett,
arra csak anya képes,
hozzásimulni végzetéhez,
hogy bánt és éltet,
szeret és gyaláz,
ráég gyermeke életére,
mint korsóra a máz,
agyagból vétetett az is.
Anyádból törsz szívet,
s imádkozol,
hogy ne legyen
hamis.
