.svg)
És akkor a társadalom / Így válaszolt önmagának: / Anyu / Itt nincsenek hangyák.
Az elviselhetetlen lét / gyógyírjának alfája és ómegája, / minden gondok univerzális panaceuma: / Vilma.
Mindenféle mércéből kilógva, / idegen nézetek kárhozottja lettél.
Szóval így, a tökéletes hétköznapok. / Gyerekkori ágybavizelés, / forradalom. Megint a kardvirág.
Sosem volt saját hangja, de kifinomult / gégéjének hála képes volt bármit mondani.
