.svg)
Anastasia Vdovkina: Régi ház
Bukarest, 6:36, érkezés,
álmatlan vonatút.
A betonszállás betonparkolójában
pipacsok lapulnak.
Először egy új városban:
félkóma, képzelet – amúgy is.
A piacon tőrt ragad
egy éretlen kardvirág.
17 perc séta az ágyig. Aztán
megint a park, a fehér,
szürke galambok.
Mintha Hrabalt hallgatnád
egy pofa sör mellett.
Mintha nem is lett volna lehetősége elrontani
egy-egy könyv befejezését.
Szóval így, a tökéletes hétköznapok.
Gyerekkori ágybavizelés,
forradalom. Megint a kardvirág.
Nagyanyád kertjében a piros kardvirágok.
Öreg atyád, prágai tavasz,
ostoba nosztalgia egy meg nem élt kor után.
