Itt ülök a Maros partján pánpéterségem minden roskatag bájával.
Első ránézésre nem is tűnik olyan rettenetes alaknak, mint amire számítottam. Valamivel talán fiatalabb nálam, de komolyságot sugároz még úgy is, hogy mosolyog.
egy üvöltő vadállat voltam, egy csak test, egy lélekben máshol, egy felfelé és lefelé kapcsolat, hosszú félelemlánccal idekötve
Volt egyszer egy vörös ember, akinek nem voltak szemei, sem fülei. Haja sem volt, a vörös elnevezést csak megegyezéses alapon kapta.
A vevények, ahogy a postás kinyomtatja őket a kis mobil nyomtatójából, azonnal önálló életre kelnek.