Mikor Rajit Varadkar, India egyetlen említésre méltó ánuszfüttyművésze értesült a versenyről, két cuppanóst adott édesanyjának.
Semmi, csak a létezés súlya egy szerda délután a villamos párás ablakán keresztül, siető emberek csöpögő esernyőkkel, a siető esőben.
Akkoriban a Göncölszekér még lassan fordult el a tengelye körül, halk döccenései kísérték álmaink alaphangjait.
Mindenki tudja, hogy mozizni jó! Jó elnyúlni székben a nézőtér langy sötétjében kissé széttett térdekkel, rágózva elveszíteni magad a filmvásznon villódzó illúzióban.
Éjjel álmomban pecsétviaszt olvasztottak, és a lassan, sercegve lecsurranó vörös viaszba nyomtak egy bronz pecsétnyomót.