Gerda

A halott fiatalasszonyban dolgozott a csecsemő szíve. Szerencsés gyermek volt, mert az altatóorvos, fiatal asszony, még ott téblábolt a halott mellett, és meghallotta. A főorvoshoz rohant a hírrel. Az ősz hajú orvos felkiáltott: – Atyaisten! – és kiműtötte a halott fiatalasszonyból a gyereket. Egészséges, jól fejlett csecsemő volt. De az apa őt hibáztatta az anya haláláért, látni sem akarta. A csecsemő nagyanyja karjába vette a gyereket, és ennyit mondott: – Te kis szerencsétlen. A temetés után kiadták neki a csecsemőt. Az apja vásárolt egy fehér vaságyat és egy babakocsit, és azt ígérte, hogy havonta küld háromszáz lejt kosztpénzre.

A nagyanyának volt egy idősebb nővére, aki dominálta a húgát, de hasonlítottak is egymásra. Gyermeket nevelni már nincs erejük, ébredni vele éjszaka, vagy napközben kiülni a napra. A lakás kicsi volt, sötét és szomorú. A kislányt nem vették ölbe, nem simogatták, nem becézték, nem mosolyogtak rá. Az apja felszámolta, mielőtt megismerhette volna, és sürgősen újranősült.

A nagymama úgy emlegette elhalt lányát: a szegény teremtés. Az öreg nők minden héten kijártak a temetőbe, és vitték magukkal Gerdát is. Egyszer ellátogatott hozzájuk Lajcsi nevű öccsük, aki az államvasutaknál dolgozott és Bukarestben élt. Lajcsi rátapadt a kislányra, szeretgette, ölbe vette, kivitte a kertbe, és ült vele a zöld padon, a napfényben. Ám Lajcsi nemsokára gyomormérgezésben meghalt, román felesége vitette haza otthoni földbe.

A külvárosban román óvoda volt, Gerdát oda íratták be. Nevét az óvó néni nehezen betűzte, de a kislány könnyen megtanult románul. A nagymama nővére aranygaluskát sütött, a kislány ezzel állított be az óvó nénihez, aki imádta az édességeket. Felkarolta, kivételezett vele, tudta, hogy árva. A kislány, ha nagyon elkeseredett, azt ordítozta: Lajcsi! A felcseperedő Gerda rászokott az önállóságra, és megtanulta legyőzni magát.

A nagy élmény a zárdában kezdődött, mivel ott magyarul tanítottak. Az apácák érző teremtmények voltak, sajnálták az árvákat. Gerdát a konyhára helyezték mosogatni, ott is ebédelt, és az apácák ételt csomagoltak neki otthonra. Az öreg nők ezt természetesnek vették, az ételt rögtön felfalták. A kislány lelkében raktározta el az apácák jóságát. Ők világosították fel a fejlődő női testről is. Gerda szívében nem volt hely haragnak, csak jóságnak. Szótára is a jóság szavaiból épült. A katolikus szertartásból a latin élmény méltóságát vette át. Értett hozzá, hogyan hallgassa az embereket, szavaiban sok erő, hevület bújt meg. Az öreg nők nem fedezték fel, hogy a kislány szeretetre éhes.

A zárda konyhájában szokta meg a kétkezi munkát, majd takarítónőként dolgozott, amíg fel nem számolták a rendet. Az apácák féltek a férfiaktól és a tolvajoktól. Az öreg nők szegények voltak s mindig éhesek. Beszokott hozzájuk egy tejesasszony, aki Mucsáról jött, átvágott a réten és Mikalakán árusított. Egy napfénnyel teli reggelen bejelentette: „Van nekem egy mérnök fiam, Temesváron végzett, most a Cukorgyárban dolgozik.” Ez a bejelentés jókor érkezett, az öreg nők ráébredtek, hogy Gerdát férjhez kell adni. A Mihály nevű mérnök két évig járt az öregasszonyok házába, míg elvette Gerdát feleségül. A mérnök szerette a szép és tiszta Gerdát, parasztnő anyja okította, mit kell keresni egy nőben. Gerda az apácáktól megtanult varrni, a városi varrodába járt dolgozni.

Gerdát az ura figyelte, nézte, tanulmányozta. A fiatalasszony eltűrte, de nem élvezte a jelenlétét. Az öreg nő vizslatta Gerda fehérneműjét, a szerelmeskedés jeleit, de azok nem mutatkoztak. A Mihály nevű férj elfogadta felesége tartózkodását. Az ura megfogta, vezette testén a fiatalasszony kezét, de az merev maradt. Egy szép napon a férjéből kibukott a kérdés: Te nem szeretsz engem? Mivel Gerda az egész világot szerette, a férje kérdésére rábólintott. Ez gyónáskor elpanaszolta a papnak, aki megnyugtatta, hogy az emberek különbözőek, Gerda olyan, amilyen. A mérnök elfogadta, hogy a felesége majd hozzászokik a házasélethez.

Egy szép napon a fiatalember odahozta a házba az apját is, mert nem volt aki törődjön vele. A fiatalasszony ellenvetés nélkül elfogadta. Az öregember feküdt az ágyban és hagyta, hogy kiszolgálják, Gerda minden nap meg is mosdatta. A baj csak az öreg nővel volt, ő nem szokott férfihez. Dermedt mozdulatlanság lengte be a házat. Az öreg nő főzött, tálalta az ebédet, ezzel fogadta el a másik öreget.

Gerda azután is eljárt takarítani az apácákhoz, miután a kommunista rendszer bezáratta a zárdát, csak ők sajnos nem tudták, milyen kellene legyen egy feleség. A varrodában hallotta aztán, miket beszélnek az asszonyok, és így fedezte fel a valóságos jelenlét titkait a házasságban, ami csak nőről nőre száll. Egy este simogatni kezdte a férfit. A fiatalember másodjára szeretett bele a feleségébe. Női áldozatok nélkül a férfiak elsorvadnának.

Gerda sok praktikus dologhoz értett, de tágra nyitott szemmel botladozott az életben, és úgy gondolta, hogy minden okkal történik meg vele. Az időt úgy rétegezte, hogy abba beletörődés vegyült. Az após, Gábor bácsi elismerte: fiam, neked jó asszonyod van… És a mérnök hálás volt a feleségének. Gerda hagyta, hogy a tenyere megteljék a férfivel. Aktus közben néha felkiáltott, és ez a férfit is hajszolta. Gerda élvezett, életében először. Ettől a naptól kezdve figyelte az öregembert is, és miközben lemosta, simogatta. Az öreg felsóhajtott: te most mit csinálsz? Nem siette el a választ. Ettől a naptól kezdve ez a játék megismétlődött közöttük.

Az öreg rákapott a szerelmeskedésre, néha sürgette a fiát: Gerda jöjjön mosdatni engem! Egyik napról a másikra Gerda két férfit izgatott fel. Apa meg fia csüggött rajta, ő pedig egyre merészebb lett. Néha a férje felsóhajtott: ki hitte volna… Mindez akkor sem ért véget, amikor Gerda terhes maradt. Ahogy növekedett a hasa, Gerda odahúzta az apósa kezét és kérte, hogy simogassa. Az öreg hálásan kibökte: gyönyörűségem. De minderre csak reggeli órában kerülhetett sor, a fiú nem tudhatta meg. A fiatalasszony már nem tudta, kié is a gyermeke. Mindez addig folytatódott, amíg az öreg közösülés közben infarktust kapott.

A varrodában Gerda hallgatott, nem beszélte ki az intimitásokat. Élvezte a nemi életet, s a férje csodálta és birtokolta a női testet, és ez maga volt a gyönyör. Ha Gerda éjszaka szoptatta a gyermekét, a férfi már alig várta, hogy visszafeküdjék az ágyba. Anyatejben és kéjben fürödtek, és a férfi néha féltékeny volt a csecsemőre, mert számára az idő volt lényeges. A családi boldogságot így képzelték el, és minden éjjel aranyló sugárban fürödtek, mert vannak ilyen ritka házasságok is.

‍