Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
Akkor már nem hagyott békén a gondolat… Aztán felhívtam a minisztériumot – én voltam az egyedüli pályázó. Így kerültem Kolozsvárra. Előtte nem jártam Romániában, elég keveset tudtam arról, mi vár rám.
Mielőtt Romániába jöttem volna, előtte már több ízben is jártam Magyarországon ösztöndíjjal, illetve idegenvezetőként is. Nemcsak Budapestet, hanem Debrecent és Szegedet is ismertem.
A finn oktatás története Kolozsváron 136 éves. Elsőként Szinnyei József, az összehasonlító finnugor nyelvészet egyik első művelője tanított finn nyelvet a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetemen..
Kolozsvár igazi főváros, hasonló élmény volt itt járni-kelni, mint amikor a járvány után újra Pestre látogattam...
Mint író nem szívesen távolodnék el az anyanyelvi közegemtől, tíz-húsz év idegen nyelvi környezetben már alaposan roncsolja a nyelvérzéket.
Abban a kevert tót–magyar világban a maga természetességével éltünk benne, nem igazán emlékszem tudatosságra – szerintem még a szlovák hagyományőrző csoport tagjai sem voltak öntudatos szlovákok.
Szeretek olyan verseket írni, amik közel állnak a hétköznapok motívumaihoz. Ezekből próbálok építkezni, és olyan versszerű szöveget létrehozni, aminek van egy önmagán túlmutató jelentősége.
A magunk lábán álltunk, magunknak adtunk díjakat. Könyvek is alig-alig érkezhettek Magyarországról, amit átengedtek a határon, az is inkább világirodalom volt, méghozzá a semlegesebb fajtából...