Öröm és kihívás számomra részese lennem a nyelvi norma kialakításának – Beszélgetés Molnár Bodrogi Enikő egyetemi docenssel, fordítóval

Harmincéves a BBTE keretein belül működő finn szak. Kevesen tudják, hogy az önálló finn szak megalakulása előtt is zajlott az egyetemen finn oktatás – mit kell és lehet tudni a kezdetekről, a ’89 előtti finn oktatás kolozsvári történetéről?

A finn oktatás története Kolozsváron 136 éves. Elsőként Szinnyei József, az összehasonlító finnugor nyelvészet egyik első művelője tanított finn nyelvet a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetemen 1886–1893 között. Őt követte 1893–1901 között a finnugrisztika egy másik kimagasló képviselője, Halász Ignác, aki finn, lapp, vogul és mordvin nyelvet, továbbá finnugor összehasonlító nyelvészetet tanított. Utána Szilasi Móric oktatott finn, vogul és mordvin nyelvet, valamint finnugor összehasonlító hang- és alaktant. Majd időrendben Zolnai Gyula következett, aki többek között finnugor összehasonlító hang- és alaktant, finn, lapp és mordvin nyelvet oktatott. Szentkatolnai Bálint Gábor, korának egyik legkiválóbb nyelvtudósa sok egyéb tantárgy mellett finn nyelvet is tanított egyetemünkön. 1914 és 1919 között Gombocz Zoltán, akit az egyetemes magyar nyelvtudomány legeredetibb egyéniségének tekintenek, egyebek mellett finnugor nyelvtörténetet, finnugor hangtörténetet, vogul és finn nyelvet oktatott. 1940–1944 között Mészöly Gedeon tanított finnugor összehasonlító nyelvészeti tárgyakat a kolozsvári egyetemen. Mellette dr. Szabó Dezsőné, Kispál Magdolna oktatott az 1940-es években, többek között finn nyelvet kezdőknek és haladóknak, a legújabb finn irodalmat, a finnugor népek ismertetését és finnugor összehasonlító hangtant. Márton Gyula 1948 őszén került az egyetemre, és bár ő elsősorban nem finnugrisztikával foglalkozott, pályája elején finnugor összehasonlító nyelvészetet tanított. Vámszer Márta 1949-től tanította egyebek mellett a finn nyelvet és nyugdíjba vonulásáig az összehasonlító finnugor nyelvészetet. Benedekné Gergely Piroska 1956-ban került a magyar nyelvészeti tanszékre, és 1968-ban őt bízta meg Márton Gyula tanszékvezető a finn nyelv oktatásával. Újat hozott elődeihez képest abban, hogy a gyakorlati nyelvtudás felé is bővítette az oktatást, szöveg­gyűjteményt adott ki és fakultatív finnórákat is tartott az érdeklődőknek.

Fontos lépést jelentett az 1989 előtti finn oktatásban, hogy egy, Románia és Finnország közötti kulturális együttműködési egyezmény értelmében 1975 szeptemberétől finn nyelvi és irodalmi lektorátus kezdte meg tevékenységét Kolozsváron, illetve román nyelvi és irodalmi lektorátus Turkuban. Az első finn lektorunk, Irmeli Kniivilä, 1975–1979 között dolgozott nálunk. Utána megszakítás nélkül váltotta egymást a többi finn lektor: Minna Savela, Anja Haaparanta, Eira Penttinen, Sanna Lähde, Kirsi Seppänen, Hanna Pakarinen, Outi Kultalahti, Rigina Turunen, Maria Frick, Maija Mustonen, Esa-Jussi Salminen, Anja Keränen és a jelenlegi lektornő, Kirsi Podschivalow.

1999-ben, amikor finn szakosként elkezdtem a másodévet, nagyon fiatal tanári kar tanított bennünket a te irányításod alatt: hogyan kerültél kapcsolatba a finn szakkal?

1986-tól magyar főszakos hallgatóként finn nyelvet is tanultam, egy évet Benedekné Gergely Piroska előadásain, utána pedig Anja Haaparanta lektornő óráin. Nagyon megszerettem a finn nyelvet, s elsősorban az élő nyelv használata, valamint a finn kultúra és ezen belül az irodalom érdekelt. Úgy döntöttem, hogy a kötelező másfél év után tovább folytatom a tanulást a fakultatív finnórákon, a következő lektornő, Eira Penttinen irányításával. 1990-ben, több mint egy évtizedes szünet után, finnországi ösztöndíjat írtak ki finnül tudó egyetemi hallgatók számára, amelyet megpályáztam és el is nyertem. A Helsinki Egyetemen tanultam az 1990–1991-es tanévben. 1992-ben, amikor befejeztem az egyetemi tanulmányaimat, elindult a finn mellékszak egyetemünkön, és felkérést kaptam, hogy Eira Penttinen mellett tanítsam a finn nyelvet. Örömmel elvállaltam, és azóta is, megszakítás nélkül, ezt a munkát végzem. Csak annyi változott, hogy az irodalom oktatására szakosodtam.

Harmincéves évfordulót ünnepeltek: az intézményépítésnek bizonyára vannak fény- és árnyoldalai is. Az elmúlt harminc év tapasztalatairól kérdeznélek, a Magyar Irodalomtudományi Intézet keretein belül milyen szerepe/státusa van a finn szaknak?

Az elmúlt harminc év nagyon sokat jelentett nemcsak diákjaink és tanszékünk számára, hanem karunknak és egyetemünknek is. 1990 után fontos helyet foglalt el egyetemünk politikájában a multikulturalitás és az Európa, valamint a nagyvilág kultúrái felé való nyitás, amely ösztönzőleg hatott a bölcsészettudományi karon belül újabb és újabb szakok elindítására. A Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék ebben a kontextusban kezdeményezte a finn szak elindítását. 1992 óta a finn nyelvet és irodalmat mellékszakként, 2010 óta főszakként is oktatjuk, és a 2022–2023-as tanévben a mesterképzést is elindítottuk. Jelenleg öten tanítjuk a finn szakos hallgatókat: Kirsi Podschivalow finnországi lektornő, jómagam és három egykori tanítványom, dr. Varga P. Ildikó, dr. Jankó Szép Yvette és dr. Furu Adél. Valamennyien többszöri szakmai továbbképzésen vettünk részt Finnországban, és nagy gondot fordítunk arra, hogy az oktatás mellett kutatómunkát is végezzünk, együttműködve különböző külföldi egyetemeken és kutatóintézetekben dolgozó kollégáinkkal.

Mint említed, kiváló kapcsolataitok voltak és vannak a finnországi intézményekkel, s már a hetvenes évektől finn lektorok töltöttek Kolozsváron hosszabb-rövidebb időt. Hogyan alakultak ezek a kapcsolatok a 90-es évek, a határok megnyitása után, miért vonzó ma Kolozsvárra jönni finn lektornak?

Mielőtt a 90 utáni évekről beszélnék, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a legnehezebb azoknak a lektoroknak volt, akik a kommunizmus idején dolgoztak nálunk. Ennek ellenére jól érezték magukat itt, megtanultak magyarul, és a tanítás feladata mellett missziónak tekintették az erdélyi magyar közösséget is szolgálni különböző módokon. Eira Penttinen, aki sajnos már nincs közöttünk, alapvető pozitív tapasztalataként említette az emberi melegséget, a másokkal való törődést és azt, hogy sosem érezte magát egyedül, hanem mindig kapott segítséget és támogatást a kollégáktól, barátoktól és ismerősöktől. Minden lektor számára kihívást jelentett Kolozsvárra, Romániába jönni, amelyről ideérkezésük előtt csak elképzelésük volt. A ’90 után érkezett lektorok legtöbbje azt emelte ki vonzerőként, hogy Kolozsvár történelmi emlékeket őrző város, amelyben nyelvek és kultúrák egymás mellett élnek, élénk egyetemi központ, ahol különböző kulturális programokban is részt lehet venni. Azt is örömmel tapasztalták, hogy a kollégák és a diákok befogadóak, közvetlenek, s a lektornak meglehetős szabadsága van óráit megtervezni az adott tanterven belül.

Nemcsak intézményi, hanem személyes életetekben is számos kapcsolat alakult ki finn műhelyekkel, alkotókkal. Tőled hallottam először a meänkieli nyelvről, amelynek kutatója, ismerője lettél. Mi volt vonzó számodra a meänkieli nyelvben?

2008-ban kezdtem el foglalkozni az Észak-Svédországban beszélt, súlyosan veszélyeztetett meänkieli nyelvvel. Hogy mi vonzott benne? Először is az, hogy olyan finnugor nyelv, amelyről nem sokat tud a világ. 2000-ben nyerte el önálló nyelvi státusát, és nincs még egy egységesen elfogadott irodalmi nyelve. Öröm és kihívás számomra részese lennem a nyelvi norma kialakításának. Emellett közel áll hozzám a meänkielit beszélők kisebbségi sorsa, amely közös identitási alapot nyújt mindenki számára, aki egy állam nyelvi szempontból „másodrangú” polgárának született. Erdélyi magyar kutatóként szeretnék hozzájárulni a meänkieli nyelv és kultúra szélesebb körben való megismertetéséhez, szépirodalmat fordítok magyar nyelvre (Bengt Pohjanen műveit), tanítom a meänkielit az egyetemen, és második, az Oului Egyetemen megvédett doktori disszertációm fókuszában is a meänkieli nyelvi narratívák állnak, amelyeket összehasonlítottam számi, kvén, erdélyi magyar és csángó narratívákkal a kisebbségi identitásépítés szempontjából.

A bölcsész szakok állandó problémája ma a diákhiány: hogyan győznél ma meg egy középiskolást, miért érdemes finn nyelvet tanulni, finn szakra járni?

A fiatalok számára vonzó az, amivel nem sokan foglalkoznak, mert így kitűnhetnek a tömegből, fejleszteni és kamatoztatni tudják tehetségüket, hozzáértésüket. A finn nyelvet nagyon kevesen beszélik nálunk, a kereslet viszont folyamatosan növekedik, például a nagy nemzetközi cégeknél, a technikai és műfordítás terén, valamint a nyelviskolákban. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem az egyetlen egyetem az országban, ahol finn nyelvet és irodalmat lehet tanulni önálló szakként, ezért értelemszerűen hozzánk jönnek, akik diplomát szeretnének szerezni finnből. Nagyon sok előnye van ezen a szakon tanulni. Mivel kis csoportokkal dolgozunk (15–20 fő), lehetőségünk van személyesen odafigyelni mindenkinek a nyelvi fejlődésére és segíteni abban, amiben éppen szüksége van. A kis létszámú évfolyamokon ugyanakkor barátságosabb, szinte családias légkör alakul ki, amely fontos stresszoldási tényező és megkönnyíti a tanulást. Finn vendégtanárokat és előadókat fogadunk rendszeresen, és sokféle, tanórákon kívüli tevékenységet is szervezünk, például finn film- és játékesteket, s megünnepeljük a finn kultúra fontosabb ünnepeit. A legjobb reklám szakunknak a jelenlegi és volt hallgatóink véleménye.

Molnár Bodrogi Enikő (sz. 1967) a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetének docense. Első doktori disszertációját magyar irodalomtörténetből írta Kolozsváron, a másodikat finn nyelvészetből a finnországi Oului Egyetemen. Finn irodalom- és művelődéstörténetet tanít. Fő kutatási témája a skandináviai finnugor kisebbségek (meänkieliek, kvének és számik) nyelvi és kulturális identitása. Elsőként fordított meänkieli szépirodalmat magyar nyelvre, Bengt Pohjanen A csempészkirály fia (Koinónia Kiadó, 2011) című önéletrajzi regényét és verseit.

‍