Agora

Szalló Tünde

A kaméleonlét összemaszatolja a lelket

Szükség van valakire, aki természetes eleganciával lesi a kedveket, maga felé fordítja az indulatokat, elvégzi az életminőség-javító beavatkozásokat, kisimítja a család ellentét- és konfliktus-ráncait

Borsos J. Gyöngyi

Anyaszilánk

Lasztocska szenvedéstörténetéhez a szerző egy sajátos, nem lineárisan építkező, szimbólumokkal átszőtt elbeszélői módot használ.

Szöllősi Mátyás

Garo törzsének és a gonosz krokodilnak sírja (II. rész)

Az az érzésem, hogy egyrészt biztosan látnak bennünket – a száraz fűvel borított házak belső részéről, a réseken át nyilván van, aki figyel...

„Anyádból törsz szívet”

Az anya/anyaság számomra, gyerekként – félmondatnyi terjedelemben – gesztusok borostyánja.

Pap Ágnes

Valkói madonna

A rövid ruhájú, kalapos, kecses nő olyan természetességgel tartja csípőjén a gyermekét, hogy négygyermekes anyaként szinte irigylem ezt az egyszerűséget.

Mărcuțiu-Rácz Dóra

Ahol megszűnik a határ

Olyan sikeres, elismert debüt után, mint az ostoba című regénye, várhatóan nagyobb figyelem irányul a szerző második kötetére...

Demeter Zsuzsa

Görög olvasó és angyalbakancs

A Kakastaréj azonban nemcsak gourmandoknak ízletes olvasmány – bár az olyasfajta kákabélűek is megéhezhetnek lapoztán, mint jómagam.

Böjthe Pál

A nem egyirányú versutca

Vajon milyen lelkiállapotban van az a szerző, aki az éppen soros művéről kijelenti, hogy az az utolsó?