.svg)
Van egy 38 cm-es, Paksi madonna nevezetű bronzszobrocskám. Nagyszobánk éke, Kutas László Kossuth-díjas szobrász alkotása. Laci bácsi tavaly szeptemberben halt meg, s azt hittem, vele együtt régi vágyam is, hogy az egyik madonnája egyszer az enyém lehessen. Az egyszer azonban 2024 júliusában váratlanul mégis valóság lett. Piliscsabai-tinnyei testvérgyülekezetünk látogatott meg minket Magyarvalkón – Laci bácsit is innen ismertük, a piliscsabai gyülekezet tagja volt –, s a lelkész házaspár, Mónika és Áron, kedves barátaink, elhozták nekem a madonnát. Laci bácsi nem felejtette el, Mónikáék nem felejtették el, én nem felejtettem el.
Hogy is felejthettem volna, mikor szerelem volt első látásra! A rövid ruhájú, kalapos, kecses nő olyan természetességgel tartja csípőjén a gyermekét, hogy négygyermekes anyaként szinte irigylem ezt az egyszerűséget. Úgy titokzatos, hogy közben mégis felfed valamit abból a női szépségből, amely nem idealizált, hanem az arcra kiülő fáradtságot is mutató. Egyszerre nagyon nő és anya.
Tizenkét éve vagyok édesanya, azóta alkotok. Kezdetben megalkottam egyen-egyenként mindegyik gyermeknek a maga fészkét. Ha lány érkezett, kék, fehér, rózsaszín virágok és babák költöztek a kiságyba, ha fiú, akkor megjelent a piros kisautó, a kék elefánt és a barna szerszámosláda. Megalkottam a terüket – merthogy rendezni de szeretek! –, hogy szép hely fogadja őket. Aztán alkottam szoptatós kuckót, mondókákat ringatás közben, babanaplót mindegyiknek. Igyekeztem megalkotni magamnak azt a vezérmondatot is, hogy nem baj, ha nem megy minden, ha már elég jó, az nekünk tökéletes. Aztán ahogy kezdtek nőni, egyre többet alkottunk szavakból, énekeltünk és szavaltunk együtt, olvastunk nagyon sokat, beszélgettünk az óvoda és iskola ügyes-bajos dolgairól, természetről, barátságról, emberekről, Istenről, de használtuk a szavakat bántásra is. Alkottunk szabályokat, hogy jobban működjön nagycsaládos világunk, alkottunk időnként új tereket, hogy frissüljön az életünk. Ha nem alkottunk volna együtt legóból, nem tudnám, mi az a lánctalpas markoló, meg azt sem, milyen a szupererővel rendelkező vízisárkány. Ha nem alkottunk volna gyurmából, néha pedig igazi lisztből és vízből, nem tudnám, hogy az az igazi lángos, amit együtt készítünk. A sok alkotásban leginkább magam kellett újra meg újra megalkotni, hogy jusson erőből, időből, szeretetből elég mindenkinek.
A Paksi madonna műalkotás, emlékeztet arra, hogy egyszerre vagyok nő, édesanya, feleség. Az én mindennapi alkotásaim messze nem ennyire látványosak, de olyan tömény szeretet van bennük, mint amilyen nehéz ez a kis szobor, az én valkói madonnám.
