Ahol megszűnik a határ

Hegedüs Vera: Mondass egy misét értem. Kalligram, Budapest, 2024.

Többszöri nekifutásra sikerült igazán megszeretnem Hegedüs Vera Mondass egy misét értem című prózakötetét, nem egyszer visszalapozva egy-két oldalt, hogy megértsem, tulajdonképpen mit is olvastam. Novellái a szó legjobb értelmében nyugtalanítóak. Ritkán látni ugyanis abszurd és hétköznapi ennyire igényes, figyelmet követelő találkozását, melyben nemcsak a horror műfaji elemei, de nyomokban talán Bodor Ádám prózavilága is megfér, illetve egészen aktuális témakörök. Ilyen az orvoshiány és alulfinanszírozott egészségügy (az Egy búzamezőben például egy tyúkszagú magtár alakul át orvosi rendelővé – és ez a „legszokványosabb” a novellában), háború és elvándorlás, ellenséges lakóközösségek, elszigeteltség, lappangó és felszínre törő erőszak. A banálisban sem lehetünk elég biztosak, ahogy az abszurd sem lehet eléggé távoli: a novellák akkora svunggal számolnak le a kiszámíthatóval, mint a helyiek az állatkerti kenguruval, ha már bennük is „harangozik” az éhség (Isten háza).

Meglepően tömör, jól megkomponált szövegek sora ez, és a rövid darabok ellenére sem válik redundánssá vagy didaktikussá: nem áldozza fel novelláit olcsó csattanókért vagy nagyotmondásért, bár szövegei láttán gyakran érezhetjük azt, lassan minden egyéb feláldozható. Helyenként pedig egészen lírai mondatokat rejtenek a szikárnak tűnő szövegek, például a balladisztikus-népmesei Mint egy kupola esetében, melyben egy halálos rengetegbe küldik a háború sújtotta falu női lakosait („A növényzet kupola felettük, benne a darab kék az ég, az állandó, még éjjel sem szűnő csivogás a madarak, a mindenható, vészjósló jelenlét az élővilág. Menetelnek bele, oda, ahol megszűnik a határ nappal és éjjel között”), vagy a Dolgok, amik sírnak című prózában („Elhagyott fiókáktól származhatott a sírás, de hogy emberi vagy állati torokból, nem tudtam eldönteni. Volt benne valami szemrehányó, valami tudatos – mégis, csecsemő így nem sír, ezek a hangok csak ősi, hátrahagyott testekben keletkeznek, felesleges torkok öblében, csökevényes nyelvcsapok alatt”).

Olyan sikeres, elismert debüt után, mint az ostoba című regénye, várhatóan nagyobb figyelem irányul a szerző második kötetére: a Mondass egy misét értem azonban méltó folytatása egy izgalmasan alakuló prózaírói pályának.

‍