.svg)
Írók írókról – klasszikusok újratöltve! A Ráolvasás rovatban kortárs szépírók, irodalomtörténészek vallanak kedvenc klasszikus olvasmányélményeikről.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
„Jókat tud mondani ez a Tamási Áron. Az ember azon csodálkozik, hogy is jutnak eszébe ilyesmik?”
Mivel és hogyan magyarázható, hogy egy könyvet ötször vásároltam meg eddigi életemben, és most, amikor írni akarok róla, nem találom a könyvespolcomon?
Vannak pillanatok, amikor egy könyv kiválaszt magának. Régóta áll a polcomon, jól látható helyen, Mihail Bulgakov első regénye, A fehér gárda, időnként szemeztem vele, leemeltem, belelapoztam...
Aztán sor kerül a világirodalom leghíresebb találkozójára, amikor Dante szeretve tisztelt költő-elődeivel, Homérosszal, Horatiusszal, Ovidiusszal...
Az Ezeregyéjszaka meséit az utolsó feketetói vásárban vettem. Előbb vagy utóbb persze megint lesz vásár, bár ezt még inkább csak reméljük és nem tudjuk.
