A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Március idusán, a Petőfi-szobor veszélyes közelségében a barátság poétikájáról szeretnék beszélni.
Nicolae Manolescu halálával, úgy tűnik, valami visszavonhatatlanul véget ért a román irodalomban, azt mondhatnám: véget ért a XX. század.
Most 2024 márciusában vagyunk, és Moldvában is érezhető a málacena utórezgése. Minden recept titkos hozzávalója a világ bármely részén levő bevásárlóközpont polcai közötti hangos éneklés.
Úgy véltem, aki a költészetre teszi fel életét, az nem szűnik annak határait tágítani, újabb és újabb lehetőségeit keresni a művészi önkifejezésnek és -megvalósításnak
Valljuk be, fittyet hányva a külvilágra, ilyenkor repült ám az idő csak igazán!
Mindenki tudja meg, hogy a bűn színe olajfekete: a megbánás a nappaloké, a bűntudat, az maga az éjszaka.