A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Kutya nehéz úgy beszélni, hogy az ember tudja, mindent elmondhat, kivéve azt, ami igazán számít. Nem azért, mert nem szabad – hanem mert nem lehet.
„beleőszültünk itt az elmúlt évek, évtizedek kultúrfront-maceráiba” – jelentette ki Szilágyi István immár főszerkesztőként a Helikon első, 1989 december végi számában.
Tudta, oda tart, ami messze túl a láthatáron terjeszkedik – legutolsó regénye ezért is kaphatta ezt a címet.
Nem kívánok se magánemberként, se a Romániai Írók Szövetsége elnökeként túl pesszimista lenni.
További (végtelen) utad is legyen győzedelmes – Bajtársunk a horzsoló-koptató időben!
És azóta is segít élete példájával. Hogyan lehet örülni a meglevőnek, felfedezni az apró csodákat, bízni (tékozló) szeretteink hazatértében, a találkozásban.