Nicolae Manolescu emlékére

Nicolae Manolescu halálával, úgy tűnik, valami visszavonhatatlanul véget ért a román irodalomban, azt mondhatnám: véget ért a XX. század.

Olyan értékrendet és ezzel együtt olyan világlátást, az irodalomhoz való viszonyulást jelképezett az ő neve, munkássága és életpályája, amelyhez hasonlót nagy valószínűséggel már nem hoz, mert nem is hozhat felszínre, nem termelhet ki önmagából a XXI. századi román irodalom.

Ez korántsem jelenti azt, hogy jelenleg és az elkövetkezőkben nincsenek, nem lesznek jeles kritikusok, irodalomtörténészek, a változás az általuk kimondott, leírt értékítéletek súlyában, helyzeti energiájának elfogadottsági szintjében áll be.

Mert Nicolae Manolescu pályájának jelentős részében még kimondhatóak voltak olyan értékítéletek, amelyek egy-egy szerző vagy irodalmi jelenség helyét, az irodalmon belül hosszú ideig meghatározták. Elsősorban azért, mert a XX. századi olvasók, írók és kritikusok jelentős része hitt az irodalomkritikában, annak erejében, és az irodalomtörténetben mint az irodalmi közeg alapvető és hétköznapi rendszerességgel használható segédeszközében. Ennek a XX. századi hitnek volt egyik utolsó védbástyája Nicolae Manolescu.

Hirtelen halála megrázta a teljes román irodalmi szférát, és az erdélyi magyar irodalmi életet sem hagyta rezzenéstelenül.

Alulírottat több okból is megérintette, sajgó fájdalomként társult elmúlt napjaihoz az ő váratlan halála. Az elmúlt évtizedben évente egyszer-kétszer volt alkalmam találkozni vele, irodalmi rendezvényeken, a Romániai Írók Szövetsége különböző szervezeti ülésein. Minden alkalommal meglepett az a nyitott, odafigyelő határozottság, ahogy beszélgetőtársai felé fordult. Meglepett, mert az erős és látszólag ellentmondást sem tűrő véleményformálással egy időben, tekintetében, szavaiban ott volt a nyitottság és a várakozás az övével azonos erejű válaszra. Talán ezért is tisztelték egymást annyira Szilágyi Istvánnal, az egyenrangúak nyugodt derűjével.

A másik ok, hogy egyik utolsó, március 14-én keltezett írásában Szilágyi Istvántól búcsúzott, és március 23-án már nem volt közöttünk. Egy héttel halála előtt még jókedvűen, korát meghazudtoló lendülettel társalgott közeli munkatársaival egy írószövetségi, teljesen szokványos megbeszélésen.

Hiányát megszokni kénytelenek vagyunk.

Nicolae Manolescu, a Romániai Írók Szövetségégének elnöke, a România Literară irodalmi hetilap igazgatója 84 évesen hunyt el.

Nyugodjon békében!

‍