A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Ludwig Wittgenstein, a 20. századnak ez a furcsa filozófusa, egyszer állítólag azt mondta Drurynak, hogy „nem vagyok vallásos ember, de nem tehetek róla: minden problémát vallásos nézőpontból látok”.
A Nagy Tó megszületése óta katalizálja ezt a területet, a víz és a part élővilágát. Ő a hangsúly, a mágnes, ami hősiesen tűri, hogy rátelepedjen a partjaira a tökéletlen mesterséges környezet.
csupán tenyérnyi hófehér papírlap kell, egy érintetlen kis sziget, hozzá néhány pillanatig tartó háborítatlan béke, a zavartalanság vírus- és virtusmentes nyugalma, az „itt és most” bódító...
A dél-morvaországi Předklášteříben főzött Vorkloster nevű remekműről szóló sörténelem-leckében már írtam arról, hogyan lendítette föl a cseh földeken a sörgyártást Magyarországi Konstancia...
Volt egyszer egy utunk. Járt utat a járatlanért el nem hagytunk, ez az Utunk 1946-tól 1989-ig tartott, egyik világvégétől a másikig. Mert az utak mindig világvégétől világvégéig tartanak...