.svg)
Az „irodalmi parlament” metaforája korán kísérni kezdi az 1926-os marosvécsi írótalálkozóra összegyűlt írók közösségét.
A száz évvel ezelőtt megfogalmazott célok egyik legszebb metaforája a mindenkori közösség, íróközösség asztala.
Ha néha be is csaptalak, hidd el, ma már nem tenném.
Csak hangszerek, csak képzelődés-húrok.
A kötet olvasása így feszült, finomra hangolt szellemi munkává válik, amely éppen a maximális koncentrációt jutalmazza.
Szépen kikerekedünk együtt, de boldogan, Krisztina! Én a jókedvű nőket szeretem, Krisztina. Te pedig morcos leszel, holnapután már az élő fába is bele fogsz kötni.
Szapora Margó mindenféle dolgokat csinált, amit mások nem.
