,,A versnek a gerincét adja az, hogy valamit a nevén nevezünk."
A suszter, aki öreg. Tényleg öreg, a suszterek, akik még vannak, mind öregek.
álltam a férj mellett Toldiként, / észrevett, és volt öröm
A mosogatógép üres, / nincs mosandó. / Idegen hajad / ujjaim köré / csomózza magát.
tudom, hogy jó dolog éhesen ébredni, és azt is, hogy / legalább ennyire jó nyakig betakarózva aludni
versedben utolsó strófaként leszek / az öreg fa az udvarunkon
– Én eztet nem bírom tovább – mondta Mihály. – Nem bánom, mennyi pinzt keresünk, mennyit nem, de ami sok, az sok.
Beérett a faeper, esszük a hullást. Feketét, fehéret, egyre megy. Egyik talán savanyúbb, vagy lehet, túlzottan édes mindkettő, ízlés dolga. Rossz idők eljöveteléről szólnak a próféciák.