azt mondják, / hajnalonta a csarnokok közt / fényképészeti tankönyveket cserélgetnek / a fényre vágyók
most valamiért inkább egy szép eklert ennék, tikkadoznék a vaníliás porcukortól
sehová vezet minden ösvény – / bejárhatnád a poklokat
a szakmai siker, a kertvárosi ikerház és a fizetett családi nyaralás ígérete nagyon hamar megmutatja igazi, rusnya arcát
Józsi talán így oldja meg, hogy ne aludjon el a volánnál, idegességében annyira felpörög. Mint neked a csoki
és a remény annyi, hogy a pornak nem fáj már semmi
„minden gondolati tartalom előtt van egy megigéző nyelvisége”