.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok kortárs és klasszikus filmekről és mozgóképes jelenségekről, különös tekintettel a magyar, román és európai filmművészetre; beszámolók fesztiválokról, filmes eseményekről.
Kimondottan az volt a célom, hogy az „ismeretlen katonáról”, és ne a hősökről beszéljek – vallja a 2021-es Berlinálén Ezüst Medvével díjazott Nagy Dénes, a Természetes fény rendezője egy interjúban.
Tehetnénk úgy, mintha a Nincs idő meghalni egy lenne a Bond-filmek sorában, de akkor épp a lényegről nem vennénk tudomást.
Jankovics Marcell a Toldiból készített adaptációjával fejezte be életművét, amelybe Arany János születésének 200. évfordulóján kezdett bele.
Első ránézésre talán fantáziátlan axiómának tűnik, hogy a Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmszemle az elmúlt 20 esztendő alatt magától értetődő kulturális eseménnyé vált.
Bergendy Péter gyermekkora óta bevallottan fél a kísértetektől. A kihívásra válaszul széles vásznú, egész estét betöltő horrorfilm elkészítését tervezte.
Szabó Győző színész 2013-ban adta ki Toxikoma című memoárkötetét (alcíme: Tíz év drogvallomásai), amiben az akkorra már köztudott és sikeresen leküzdött problémáiról mesél...
Nem csoda, hogy az Isteni színjátékra a XIX. század végén születő hetedik művészet is lecsapott rá, mint forrásanyagra, amint kellőképpen megerősödött.
„– Kik vagytok ti? – A világ urai! – Azok lesztek, ha mi elveszünk!” – bizonyára sokan emlékeznek, főként az idősebb generációkból, Sergiu Nicolaescu Dákok című filmjének híres dák–római szópárbajára.
